Hali csajócák.(kivéve ha fiú vagy) Tessék egy kis ízelítő az Álom világból.
Miközben gondolkodtam akkor vettem észre, hogy véletlenül átléptem La Push határát.
- Oh, a francba ***** anyját neki- rohantam tovább hogy az alakváltók észre ne vegyenek. Oh, remélem, hogy nem vesznek észre. Hiú remény és egyszer csak véletlenül nekimentem egy bronz színű farkasnak.
- O bocsánat! Nem akartam, csak dühös voltam az egyik Cullen-ra és véletlenül léptem át a határt!!! Jajj de tényleg! Ezer bocsi csak elmegyek a tengerig és el is tűnök!
2010. május 17., hétfő
2010. május 14., péntek
2010. május 8., szombat
A Twilight 15 percben
EZT NEM ÉN ÍRTAM!!!
Én végigröhögtem az egészet:D
Forks, Washington
(Bella Swan egy ügyetlen, könyvmoly-szerű tizenhét éves lány, aki Phoenixben élt, amíg az anyja hozzá nem ment egy fiatal baseballjátékoshoz, akit aztán mindenhová el akar kísérni, úgyhogy Bella végül úgy dönt, hogy elköltözik az esős semmi közepére az apjához, Charlie-hoz, aki rendőrfőnök Forksban, és akivel a filmben tök jól kijönnek, annak ellenére, hogy a könyvben Bella milyen passzív-agresszív és nyafogós a költözés miatt.)
BELLA: Jól megleszünk, kis kaktuszom. Jól megleszünk.
KIS CACTUS:...
H
é, itt jön Bella lepukkant tragacsa!
CHARLIE: Meglepetés! Megvettem neked a legjobb haverom lepukkant tragacsát!
BELLA: Hú, valamiért annyira imádom! Köszi, apu! Köszi, apu legjobb barátja Billy!
BILLY: Oh, és gondoltam, áthozom a fiamat, Jacobot is, még így a film elején, tudod, mielőtt találkozol FURCSA FIÚKKAL.J
ACOB: APAAAAAA!
Forks Suli
(Bella suliba megy, és mindenki kapva kap az alkalmon, hogy körülrajongja az új csajt, mindenki „Mizu Arizonázik”, de mindannyian aranyosak egy bizonyos gyépés módon, és néhányan tényleg nem fehérek, már ha el tudod hinni.
ÚJ SZEREPLŐ(K)! Jessica, a kurvás; Angela, az édes; Eric, a hülye ázsiai, aki Bellával akar járni; Tyler, a hülye fekete, aki kocsit vezet (és szintén Bellával akar járni). Bellát eléggé lefoglalja a nagy figyelem, amit kap, de valahogy túlteszi magát rajta, és rögtön megjegyzi a neveket, ami érdekes... KI EZ, ÉS MIT TETT BELLA SWANNAL?!)
A végzet ebédlője
(Szóval Bella valóban barátokra talál, és ha panaszkodik is rájuk, legalább nem halljuk. És akkor végre lassan bevonulnak a Cullen „gyámgyerekek”, nem esznek és nem beszélnek, és totál egymással vannak összepározódva, és közben a nagyon-nagyon különleges Cullen ékszereket viselik. Nem csoda, hogy mindenki utálja őket a suliban.
ÚJ SZEREPLŐ(K)! Rosalie, a szőke picsa; Emmet, a laza faszi; Alice, aki pörög; Jasper, aki úgy néz, mint akinek valami baja van.)(És akkor… belép… Edward.)
EDWARD: *Jaaaaaaames Deaaaaaaans*
MIKE: Szia Bella, akarod, hogy elkísérjelek bioszra?
BELLA: Bocsi, te is itt vagy?Biológia óra
(Csak egy üres hely volt, találjátok ki, ki mellett. Edward ráadásul egy kitömött bagoly előtt ül, tehát úgy néz ki, mintha szárnyai lennének. Tudjátok. Mert egy cuki szívdöglesztő márványbőrű angyali Adonisz. Aztán megérzi Bella különleges illatát, befogja az orrát, és egész órán úgy néz ki, mint aki kidobja a taccsot.)
BELLA: Most... már nincs önbecsülésem.
Valahol, ami nem volt a könyvben
[Jé, rossz vámpírok és embert esznek.]
Charlie kedvenc kajáldája
(Bella kísérlete, hogy Edward hosszúra nyúlt, meglepően bunkó suliból való hiányzásán rágódjon, csúfos kudarcot vall, mivel a fél város feleleveníti a kedvenc Bella-emlékeit.)
VALAMI PASI: Nézd már, a kis Isabella Swan!
VALAMI PINCÉRNŐ: Itt a kaja, amit ötödikben úgy szerettél!
CHARLIE EGYIK FURCSA HAVERJA: HÉ, BELLA, EMLÉKSZEL, HOGY ÉN VOLTAM A TÉLAPÓ?
CHARLIE: Öhm, amikor négy éves volt?
Figyeld, ki tért vissza bioszra!
EDWARD: Hello. Kérlek… engedd meg, hogy… bemutatkozzam. Én vagyok... Edward Cullen.
BELLA: Hol voltál egész héten? És miért voltál olyan fasz?
EDWARD: El kellett… mennem. Valahova. De ennek semmi köze ahhoz, hogy ki akarlak nyírni.
BELLA: Lett kontaklencséd, amikor valahol voltál? Múlt héten feketék voltak a szemeid, ezen a héten meg olyanok, mintha olvadt arany keveredne topáz karamellel.
EDWARD: *bámul, megfordul, elmegy*
BELLA: MI A FENE BAJOD VAN?!
Forks Suli, parkoló
(Edward abszolút nem bámulja Bellát a jeges parkoló másik feléről, nem, miért is kérdezed, amikor HIRTELEN JÖN TYLER HALÁLKOCSIJA, ÚRISTEN, és pont Bella felé csúszik ki és egyszer csak Edward OTT TEREM és lehúzza Bellát és megállítja a száguldó kocsit a KEZÉVEL, ELKÁPRÁZTATVA Bellát.)
(Aztán átugrik egy kerítésen és elszalad. Király!)
St. Forkswhere Kórház
(A doktor elismeri, hogy Bella nagyon dögös...NEM!Fiatal! A pasasnak hátborzongatóan szőke haja van. És olvadt topáz karamella OH HÉÉÉ.)
BELLA: Tök jó, hogy Edward át tudta ugrani az egész parkolót, hogy megmentsen engem, nem igaz, Dr. Cullen?
CARLISLE: Tök jó, hogy beverted a fejed, és senki sem fog hinni neked, nem igaz, Bella?
(Olyan édesen mosolyog, amikor hazudik…)
(Szóval Bella kifelé a kórházból belefut Dr. Cullenbe, Edwardba és Rosalie-ba, akik egy nem-túl-titkos titkos megbeszélést tartanak.)
ROSALIE: Bazdmeg, Edward! Most megint el kell költöznünk!
CARLISLE: Ugyan, Rosalie, légy egy kicsit megértő!
(Edward megy, hogy elsimítsa a dolgokat Bellával, mert abban nagyon jó.)
EDWARD: Mi van? Végig tökre melletted voltam.
BELLA: NEM, NEM VOLTÁL, MERT SOSEM ÁLLSZ MELLÉM, SZÓVAL AKKOR ELMONDOD AZ IGAZAT, VAGY MI?
EDWARD: NEM, MERT… NEM!
Valami tanulmányi kirándulás
(Egy üvegházba, hogy tanuljanak a… komposztról? Hé, srácok, legközelebb jöhettek megnézni a szemetesemet!)
EDWARD: Hát… Azért jöttem, hogy elnézést kérjek, mert bunkó voltam, de nem a bunkóság miatt, hogy bunkó voltam azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok bunkó, ami most vagyok.
BELLA: ...?
EDWARD: Végeredményben nem lehetünk barátok, KTHNXBAI.
BELLA: ...!
(Kint Bella megint odamegy Edwardhoz, amíg mindenki más felszáll a buszra. Jasper úgy néz ki, mint akinek valami baja van, Alice meg tök izgatott.)
ALICE: Szió, Bella! Azt akartam…
EDWARD: Pofa be, Alice!
BELLA: MÉRT NEM HAGYTAD, HOGY KILAPULJAK?
EDWARD: Komolyan azt hiszed, hogy bánom, hogy megmentettelek a Halálkocsitól? Hogy gondolhatsz ilyet? NEM, NEM JÖHETSZ A MI BUSZUNKKAL!
BELLA: MÉRT VAGY EKKORA BAROM?!
Epikus románc az ebédlőben
[Edward végül eljut oda, hogy beismeri, nem arról van szó, hogy nem akar Bella közelében lenni, hanem…)
EDWARD: Mi van, ha nem a szuperhős vagyok? Mi van, ha én vagyok a rosszfiú?
BELLA: Szexi.
EDWARD: *fejet vág*
Rock Me, Sexy Vampire
(időközben Pólótlan James és a két másik Rossz Vámpír feltűnik és Charlie furcsa haverja meghal. Tehát Jamesnek nincs pólója. Ez fontos. Mármint úgy értem, hogy úgy az életben általában.)
The Beach, La Push Reservation
(Angela és Bella összebújnak melegedni, amíg mindenki más jégszörfözni megy - vagy valami olyasmi.)
ANGELA: Én annyira Eric-kel akarok menni a bálra…
BELLA: Nem Bennel?
ANGELA: Bennel? Nem is jár Ben a suliba. Mindegy – ERIC. Vele akarok menni, de sosem fog elhívni…
BELLA: Akkor hívd el te! Te egy erős, független nő vagy. Bízz bennem, tudom, miről beszélek.
(Elnézést, tessék? Bella Swan éppen most hívta magát függetlennek? Ráadásul kapcsolatba lépett egy e világi lénnyel? Csodák mindig vannak.)
(Aztán jön Jacob a kis csapatával, akik valahogy úgy vannak, hogy: „Hoztatok Cullent? ŐK NEM JÖHETNEK IDE!”)
BELLA: Mi, mi van?J
ACOB: Igen, vannak ezek a hülye sztorik, hogy a népem a farkasoktól származik, a Cullenék meg önmaguktól, és a miniszoknyás őseim fegyverszünetet kötöttek a Hidegekkel* a régi időkben - vagy a ’30as években, vagy valamikor -, és cserébe ők soha nem jöhetnek vissza a mi partunkra. Tehát ide.
BELLA: o_O
Casa de Swan
(Bella hazamegy, megnyitja a Google-t, és valami ilyet talál, hogy http://quileutilegendák.com/hidegek/vámpírok_uhh.html. Megoldja, hogy eljusson egy könyvesboltba Port Angeles-be, ami nagyon fontos, mert nyilván az Amazon nem szállít ki Forksba.)
BELLA: És ekkor álmodtam először Edward Cullenről, vagy inkább elképzeltem őt, ahogy a szobám sarkában bujkál, mint egy komplett pszichopata.
Valami ruhabolt Port Angeles-ben
[Angela és Jessica ruhát próbál, Bella az ablakban ül, és még csak nem is csinál úgy, mintha figyelne.]
JESSICA: Ez olyan… dögös… vagy csöcsös?
BELLA: Figyu, az igazat megvallva egyikőtök sem érdekel, szóval most elmegyek egy nagyon fontos könyvesboltba.Port Angeles főutcája (Miután megvette a „Minden, amit tudni akartál Quileute legendáiról, de nem akartad róla faggatni a vérfarkas gyereket” című könyvet, Bellának valahogy sikerül felkeltenie egy csavargókból álló banda érdeklődését egy kis turistavárosban, de HIRTELEN begördül Edward, megragadja Bellát, megrohamozza őket a Nagy Igazság Vámpírvolvójával, és a csavargók azt gondolják, hogy „BAKKER EZEK A SULIS SRÁCOK NAGYON KEMÉNYEK”.)
La Hipster Italia
EDWARD: ÚGY ÉRZEM, MEG KELL, HOGY VÉDJELEK.
BELLA: Szexi.
EDWARD: Szóval követtelek végig a városon, aztán elvesztettelek, aztán hallottam ezeket a rettenetes borzalmas megölünk-téged-gondolatokat…
BELLA: Várj, tessék?
EDWARD: ... Picsába.
(Edward bevallja, hogy gondolatolvasó, és csak Bellánál nem működik a dolog. Mindeközben próbál nem beszélni a vámpír-dologról, bár ez a könyvben nem jön össze neki.)
Várjunk csak, valami történik? Mi van?
BELLA: Várjunk csak, mi történik a rendőrségen?
EDWARD: Várjunk csak, mit csinál ott a nem-apám?
CARLISLE: Bella, annyira sajnálom… apád fura haverját megölte egy vadállat.
BELLA: Nem is tudtam, hogy azok is vannak a filmben!
CARLISLE [sokat sejtető nézés ]: Tudom. Nagyon ritkák Forksban.
EDWARD [gondolatot olvas ]: D:
Casa de Swan
(Bella hazamegy az apjával, nem Edwarddal, és elolvassa a könyvet, és kiderül, hogy a Hidegeket igazából valami olyan dolognak hívják, amiről soha életemben nem hallottam még, és hogy az egész világon mindenhol vannak, de leggyakrabban az esős semmi közepén, és felismerheted őket a gyorsaságukról, erejükről, hideg, fehér márványbőrükről és a karamella színű szemeikről, és arról, hogy képtelenek lányokkal beszélgetni.)
BELLA: OMFG.Forks suli, másnap reggel
BELLA: Te. Én. Erdő. MOST.
Közelgő Leleplezések Erdeje
(Bella minden bizonyítékot Edward fejéhez vág. Nincs visszaút.)
EDWARD: MONDD KI, HOGY KI VAGYOK!
BELLA: EDWARD.
EDWARD: NEM, ÚGY EGYÉBKÉNT!
BELLA: SEGGFEJ.
EDWARD: NEM, AZON KÍVÜL.
BELLA: VÁMPÍR, OKÉ? VÁMPÍR!
EDWARD: FÉLSZ?
BELLA: NEM
EDWARD: Várjunk, mi van?
(Edward a karjánál fogva kirángatja Bellát a fák közül, aztán felszáguld vele a hegyre és beviharzik a napsütésbe, hogy megmutassa, micsoda szörny is ő, meg KELL hogy mutassa a LÉNYE BORZALMÁT, az ISZONYATOS TITKOT, a csengettyűk lágy hangja mellett.)EDWARD: VÁMPÍR VAGYOK. HALLD, AHOGY RAGYOGOK.
BELLA: Oh, anyám, vagy 60 dollárt költöttem egy Sephora krémre, hogy így csillogjak! Mit használsz, Urban Decay-t?
EDWARD: NEM!
BELLA: Oh, szóval valami drogéria terméke?
EDWARD: EZ EGY GYILKOS BŐRE, BELLA!
BELLA: JÓ, TÖKMINDEGY. De a rúzs, az Cargo, ugye?
EDWARD: *ELFORDUL*
(Egy másik tisztáson Edward elkezd hisztizni, fákat meg mindenféléket dobálni, hogy miért nem érti meg, hogy ő a VILÁG LEGVESZÉLYESEBB RAGADOZÓJA - de Bellát nem érdekli, NEM ÉRDEKLIIII, és Edwardnak fel kell ugrania egy fára, hogy elmeneküljön előle, mert NEM VESZTHETI EL A KONTROLLT, SOHA NEM VESZTHETI EL A KONTROLLT, és ez NAGYON-NAGYON NEHÉZ, oké?Erre Bella meg: „Tényleg? Milyen nehéz?” és felmászik utána a fára úgy, mint: „GYERÜNK, CSAJSZI, SZEREZZ BELŐLE EGY DARABOT!”. Aztán végül Edwardot térdre kényszeríti Bella illatának és idiotizmusának egyvelege, és meg kell tudnia, mire gondol Bella, Bella meg arra gondol, hogy „ARRA GONDOLOK, HOGY SZERETLEK!”)
EDWARD: És így szeretett bele az oroszlán a bárányba.
BELLA: Hülye bárány.
EDWARD: Beteg, perverz, mazochista oroszlán.
[Nem emlékszem, hogy mi van ez után, mert ennél a pontnál leestem a székről.]
Nagy Ragyogás Völgye
(És aztán lefekszenek a virágok közé a völgyben, lassan, gyengéden (Edwardnak ez a kedvenc völgye), és egymást nézik, nem érintik meg egymást, csendesen vitatkoznak, melyikük csinosabb.)
[Gratulálunk, Catherine Hardwicke: feltaláltad a szex nélküli szexjelenetet.]
Másnap reggel
(Másnap reggel Edward és Bella a Vámpírvolvóval begördülnek a suliba, és mindenki „OH, AZ A FURA CULLEN GYEREK VÉGÜL CSAK BECSAJOZOTT!”)
Chez Sparklepire
(Menjünk találkozni a családdal! Edward nem-apja Carsile és nem-anyja Esme és a „gyerekek” vidáman összegyűltek az egyébként nem használt konyhájukban, hogy olasz kaját csináljanak Bellának a Food Network segítségével.)
EMMETT: NÉZD, BELLA, CSINÁLTUNK NEKED KAJÁT!
(.. és jön Alice, „Bella jó az illatod, imádlak, most játszunk öltöztetőst?”; Jasper úgy néz ki, mint akinek valami baja van, és mindez az előtt, hogy kiderülne, hogy Bella már evett.)
ROSALIE [*EDÉNYTÖRŐ TOPORZÉKOLÁS *]: EGÉSZ NAP A FORRÓ TŰZHELY FELETT ROBOTOLTAM, SZÓVAL ÚGY MEGNÉZNÉM, AHOGY EZT A HÜLYE PICSA HÍZIK EGY KICSIT A KAJÁMTÓL! BAZD MEG! ÉS A BASSZA MEG AZ EMBERI CSAJOD ÉS A VOLVO IS, AMIN IDEJÖTTETEK!
EDWARD: Hát… most elmegyünk valahova máshova.Edward szobája
BELLA: Nincs ágyad?EDWARD: Nem, nincsen.
TWILIGHT FANS: OMG A KANAPÉJA NEM FEKETE ÉS BELLÁN NEM KÉK V-NYAKÚ FELSŐ VAN, ÉS…
HARRY POTTER FANS: *LÁNGSZÓRÓ*
(Ó, nézzétek! Edwardnak Debussy van a CD-lejátszójában! Bella szereti Debussy-t! Táncoljunk!)
BELLA: Öhh, nekem nem túl jók a koordinációs képességeim, és..
EDWARD:AZT MONDTAM, TÁNCOLJUNK!.
(És akkor Mr. Repülőmókus kiugrik az ablakon, és magával viszi Bellát a hátán, át a festői Északnyugaton.)
Emberek, akik nem Edward és Bella, dolgokat csinálnak
[Charlie kint van az erdőben egy adag vadászkutyával és a többi rendőrrel, mikor találnak egy nyomot és rájönnek, hogy az egy emberi nyom, ÚRISTEN.)
Bella szobája
(Bella anyja két percre felhagy azzal, hogy nagyzó kutyaként kövesse a férjét, és felhívja Bellát, hogy jó éjszakát kívánjon, és megkérdezi, hogy tetszik-e neki a piszkos, esős Forks, és… és igen? Ilyen is van? Biztosan fiú van a háttérben, mondj el neki mindent, cuki vagy okos vagy halhatatlan? VÁRATLAN EDWARD. VÁRATLAN VISZLÁT MAMA MENNEM KELL.)
BELLA: Uh... hogy jöttél be?
EDWARD: Az ablakon keresztül. Sokszor csinálom. Beolajoztam, hogy ne nyikorogjon. Már két hónapja állok a szobád sarkában, nézem ahogy alszol, minden egyes este. Komolyan mondom, kellene ide egy hintaszék, tudod, gyorsan beleun az ember a bujkálásba.
BELLA: ...
EDWARD: Akkor megcsókolhatlak már?
(Edward úgy gondolja, hogy „Ne mozogj, tényleg, komolyan mondom, NE MOZOGJ!”, de miután orrot dörzsölnek vagy negyed óráig, Bella eléggé rámászik, és mi megláthatjuk, hogy pólóban és kisgatyában alszik. Edward ELVESZTI A KONTROLLT, ÓTEJÓÉG, de aztán visszacsapja magát a falhoz)
EDWARD: A HÁZASSÁG ELŐTTI KISGATYA NEM OKÉ!
BELLA: Házasság előtti ölelés?
EDWARD: ... Megfontolom.
(Szóval Bella ágyába fekszenek és átbeszélik az éjszakát a lány kedvenc színeiről, az első aranyhaláról, és hogy melyik Jonas Brothers taghoz illik a legjobban. Tökéletesen házasság előtti ölelkeznek. Hurrá, Edward!)
Casa de Swan
BELLA: Char--Apu, az új pasim átjött, és minden tisztelettel egy találkozót kér a ház urától, mielőtt elmegyünk baseballozni.
CHARLIE: *PUSKA*
BELLA: Apuuuu! A golyók nem ártanak neki!
CHARLIE: Mi?
BELLA: MENNEM KELL!
Vampire Baseball
[Nem, tényleg. TÉNYLEG.]
(Cullenék két csapatot alkotnak, mindenkin igazi baseballmez van, de mindenkié kék-fehér, ami elég… értelmetlen. Alice csinálja a szuper flamingó-rúgást mindig, amikor dob, egyszerűen mert tök szuper a csaj. Igazából az egész dolog tök szuper, valahogy úgy, hogy el-sem-hiszem-hogy-ezt-nézem.)
A rész, amikor jön a bonyodalom
(Begördülnek a Rossz Vámpírok: James, aki ejtette a nem-veszek-felsőt dolgot; Victoria, akinek fantasztikus a haja; és Laurent.)
CARLISLE: Hát… Srácok, ti eléggé megijesztitek az e világiakat, tudjátok?
LAURENT: Igen, bocsi. Baseball?
(Minden Cullen Bella elé gyűlik, és remélik, hogy a Rossz Vámpírok nem veszik őt észre. TÚL KÉSŐ.)
JAMES: HOZTÁL HARAPNIVALÓT.
EDWARD: *DRÁMAI PRÉRIFARKAS*
ROSSZ VÁMPÍROK: : [
CULLENÉK: >: [
(Aztán egymásnak feszülnek picit.)
LAURENT: Figyu, bírjátok az embereket, én nem ítélkezem. Menjünk, srácok.
JAMES: Egen. Jól hangzik. Most szépen elmegyünk. Tudjátok. Nem vadásszuk le a kis háziállatodat. Jó halhatatlanságot!
CULLENÉK: ...
ALICE: Pszichikailag érzékelem, hogy átbasznak.
Laurent beugrik a Chez Sparklepire-ba, hogy segítsen
LAURENT: Szóval ő egy vadász és nagyon jó és nem fog leállni amíg a csaj meg nem hal. Béke veletek!
CULLENS: D:Egy nagyon dörzsölt terv
(Edward azt akarja, hogy Rosalie viselje Bella fölsőjét és hagyjon hamis nyomot az erdőben, hogy James azt kövesse. Rosalie, aki bevág egy késdobálós durcit, nem akarja megcsinálni.)
EMMETT: Babe, meg kell tenned!
ROSALIE: Nekem mi hasznom lesz belőle?
EMMETT: Mi lenne, ha nem vitatkoznátok az örökkévalóság hátralevő részében?
ROSALIE: *megteszi*
Casa de Swan
(Bellának be kell ugrania haza, hogy meggyőzze az apját /és Jamest, aki figyel/, hogy elmegy otthonról.)
BELLA: Nem akarom megbántani az apámat!
EDWARD: Muszáj lesz! Ez része a nagyon dörzsölt tervemnek!
BELLA: FORKS GÁZ, ÉS TE IS GÁZ VAGY, EZÉRT HAGYOTT EL ANYA!
EDWARD: Oké, basszameg.
Szerelmesek kétségbeesett búcsúja
EDWARD: Bella, te vagy az életem, szóval NE HALJ MEG, jó?
Valami hotel Phoenix-ben
(Alice gyors-rajzolja a látomásait, és Bella felismeri a helyet, ahol kiskorában balettozni tanult.)(Mi van, Bella Adoraklutz Swan balettozott?)
JASPER: Ez nem túl.. lányos a fináléhoz?
ALICE: Nézd, csak azt mondom, amit fogok a drót másik végéről!
JASPER: *úgy néz ki, mint akinek valami baja van*
ALICE: Várjatok! Várjatok! Friss hírek! Pszichikailag érzem, hogy James átlát a dörzsölt tervünkön!
Valami erdő Északnyugaton
EDWARD: Telepatikusan érzékelem, hogy Alice pszichikailag érzékeli, hogy James átlát a dörzsölt tervünkön!
A hotel Phoenix-ben
JASPER: Hé, érzékeled pszichikailag, hogy Bella elhagyja a hotelt? Mondjuk mert James felhívta, és azt mondta, hogy fogva tartja az anyját? És hogy megöl mindannyiunkat, ha nem lép le csendben?
ALICE: Nem, miért?
JASPER: *úgy néz ki, mint akinek valami baja van*
A DOOM balett terme
(James elcsalta Bellát a védelmezőitől egy felvétellel az anyja hangjáról– Bella anyja nem is abban az országrészben van. Dörzsölt terv. Azért választotta a tükrökkel teli balett termet, mert jó viszonyokat szeretett volna a videóhoz, amit Bella halála után Edwardnak akart küldeni. De minden oké, még egy ideig csak ül ott és előadja a monológját, Edward oda fog érni mielőtt bármi komoly történik Bellával, érted?)
JAMES: *FIBULA TWIGSNAP*
BELLA: MÁR NEM TETSZIK EZ A FILM!
(James nagyban körbedobálja Bellát, egy nagy darab tükör a lány lábába áll, mindenhol vérzik, James megharapja a kezét, ami azt jelenti, hogy a méreg végigterjed a testében, és így vagy meghal, vagy vámpír lesz, gondolom, aztán VÁRATLAN, EDWARD, VÁRATLAN! KÖSZI, HOGY CSATLAKOZOL HOZZÁNK, FICSÚR! Szóval a fiúk körbedobálják egymást a teremben és nagyon melodramatikus beszélgetést folytatnak, van egy kis harc a levegőben, ÉS AKKOR megjön a többi Cullen hogy szétrúgják James seggét, és ABSZOLÚT NEM VALAMI KOREOGRÁFIA SZERINT MOZOGNAK. :P)
(Végül Edward torkon ragadja Jamest, LETÉPI ÉS KIKÖPI, BAKKER, már majdnem a másvilágra küldi, amikor…)
CARLISLE: Ne, Edward! Te jobb vagy ennél!
EDWARD: Igazad van, Carlisle, én--
CARLISLE: De a nem-testvéreid nem azok. Csináljátok, srácok!
(Jasper és Emmett csinálnak egy tüzet a padlón, aztán Alice ráugrik James arcára, és lecsavarja a fejét mint egy kupakot. Mert ő tök szuper.)
BELLA: OH, EZ BAROMIRA FÁJ, OMG!
(A fiúk darabokra tépik Jamest, körbetáncolnak és tábortűz-dalokat énekelnek, mire Alice visszajön.)
ALICE [körbekínál egy zacskót]: Mályvacukrot? A kolbász még nem sült meg.
CARLISLE: Alice! Segíts feltenni az érszorítót!
ALICE: Nem hiszem, hogy segítene. Szerintem… megharapta meg ilyenek.
BELLA: NARRRRRRGHHHH!
EDWARD: NEM!
CARLISLE: Valószínűleg kellene tenni valamit ez ellen.
BELLA: RRRRRRRGHGHGHGHGHHHHH!
ALICE [ rágás közben]: Szerintem csak hagyjuk, hadd legyen vámpír.
EDWARD: NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!
CARLISLE: Hát, szerintem van valami, amit tehetnénk, hogy kiszedjük onnan az égető vámpírmérget. Úgy értem, végül is…
BELLA: ASDLKFJSDLKFJASDLKFJKJKJG;;;;
CARLISLE: De ez azt fogja jelenteni… neked meg kell..
EDWARD: NEM!
CARLISLE: folyamatos szívást.
EDWARD: DE OLYAN NEHÉZ!
Bella élete, a szeme előtt peregve
BELLA: Szóval… aztán meghaltam. De vámpír metafóra-szextől haltam meg, szóval elég király volt.Fedőtörtének
Emlékkórház, Phoenix
BELLA: Mi… mi történt?
BELLA ANYJA: Hát, elrohantál otthonról, aztán a kedves Cullen család utánad ment, de leestél egy lépcsőn, és két emeletet gurultál. Aztán át egy ablakon. Azt, hogy a zongora és az üllő hogy estek rád utána, nem tudom. De figyelj! Az a csini Cullen fiú végig itt volt, és nézte, ahogy alszol!BELLA: Aha… szokta.
(Bella anyja kimegy, hogy írjon még pár üzenetet az új férjének.)
BELLA: Edward! Megmentetted az életem! Kemény voltál, és megcsináltad!
EDWARD: Miután majdnem megöltelek! Bella, mi nem lehetünk együtt – ha nem én akarom kiszívni a frézia illatú, finom véred, akkor valaki más lesz az,…
BELLA: NEM! NEM! NEM, NEM, NEM, NE MONDJ ILYEN DOLGOKAT, SOHA NEM HAGYHATSZ EL, ÉS MI SOHA SEM VÁLHATUNK EL, ISTENEM, SEGÍTS, HA TE AZT MONDOD, HOGY MIATTAM HAGYSZ EL, ÉS AZTÁN ELTŰNSZ DÉL-AMERIKÁBA, AKKOR ESKÜSZÖM, HOGY LEHAJTOK EGY SZIKLÁRÓL EGY VÉRFARKAS MOTORJÁN, ÉS…EDWARD: OKÉ, OKÉ, NEM HAGYLAK EL, ÚR ISTEN!
A bál estéje, Casa de Swan
EDWARD: Szóval… Bellára várok. Az apjával. Aki azt hiszi, miattam ment el otthonról. Kínos
CHARLIE: AKARSZ SEGÍTENI KIFÉNYESÍTENI A PUSKÁMAT?
EDWARD: NEM, KÖSZI…
A bál, ahol... James Bond-dal szól?!
JACOB: Szia Bella! Öhm.. szóval… apám lefizetett, hogy rontsam el a bált azzal, hogy megmondom neked, hogy ne járj Edwarddal. Figyelj, én elvileg a második könyvig nem tudom, hogy mi van, nem tudom, mit mondhatnék még
.EDWARD: *KÖZELGŐ LOVAGI TORNA*
JACOB: *FARKASSZERŰ POFAVÁGÁS*
BELLA: Figyeljetek, ha akármelyikőtök megjelöl mint területét, amíg Alice ruháját viselem, ki fog nyírni mindkettőtöket.
(Szóval Edward bekíséri Bellát pár percre, hogy nézzék az ostoba kölyköket, akik játékokat játszanak, és istentelen rockzenére táncolnak, és így szórakoznak.)
EDWARD: Um...
BELLA: ... Ew.
EDWARD: TUDOM!
Some Quaint Gazebo
(A többi lassúzó pár elhúzza a csíkot mert érzik, hogy valami komoly dráma jön.)
BELLA: HÉ, HÉ, NEM VÁLHATNÉK MOST VÁMPÍRRÁ?
EDWARD: Nem!
BELLA: És most?
EDWARD: Nem!
BELLA: ÉS MOST?
EDWARD: NEM!
BELLA: *duzzog*
EDWARD: Bella, egy hosszú, boldog élet mellettem nem lenne elég?
BELLA: NEM, HA MEG KEL ÖREGEDNEEEEEEEM!
EDWARD: Mi van, ha hozzájárulok egy gyorsan fejlődő félvámpír mutánsgyerekhez?
BELLA: ... Végül is lehet róla szó.
EDWARD: Remek.
BELLA: NA, MOST MÁR SZEXELHETÜNK?!
EDWARD: NEM!
A New Moon 15 percben: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=64801
Én végigröhögtem az egészet:D
Forks, Washington
(Bella Swan egy ügyetlen, könyvmoly-szerű tizenhét éves lány, aki Phoenixben élt, amíg az anyja hozzá nem ment egy fiatal baseballjátékoshoz, akit aztán mindenhová el akar kísérni, úgyhogy Bella végül úgy dönt, hogy elköltözik az esős semmi közepére az apjához, Charlie-hoz, aki rendőrfőnök Forksban, és akivel a filmben tök jól kijönnek, annak ellenére, hogy a könyvben Bella milyen passzív-agresszív és nyafogós a költözés miatt.)
BELLA: Jól megleszünk, kis kaktuszom. Jól megleszünk.
KIS CACTUS:...
H
é, itt jön Bella lepukkant tragacsa!
CHARLIE: Meglepetés! Megvettem neked a legjobb haverom lepukkant tragacsát!
BELLA: Hú, valamiért annyira imádom! Köszi, apu! Köszi, apu legjobb barátja Billy!
BILLY: Oh, és gondoltam, áthozom a fiamat, Jacobot is, még így a film elején, tudod, mielőtt találkozol FURCSA FIÚKKAL.J
ACOB: APAAAAAA!
Forks Suli
(Bella suliba megy, és mindenki kapva kap az alkalmon, hogy körülrajongja az új csajt, mindenki „Mizu Arizonázik”, de mindannyian aranyosak egy bizonyos gyépés módon, és néhányan tényleg nem fehérek, már ha el tudod hinni.
ÚJ SZEREPLŐ(K)! Jessica, a kurvás; Angela, az édes; Eric, a hülye ázsiai, aki Bellával akar járni; Tyler, a hülye fekete, aki kocsit vezet (és szintén Bellával akar járni). Bellát eléggé lefoglalja a nagy figyelem, amit kap, de valahogy túlteszi magát rajta, és rögtön megjegyzi a neveket, ami érdekes... KI EZ, ÉS MIT TETT BELLA SWANNAL?!)
A végzet ebédlője
(Szóval Bella valóban barátokra talál, és ha panaszkodik is rájuk, legalább nem halljuk. És akkor végre lassan bevonulnak a Cullen „gyámgyerekek”, nem esznek és nem beszélnek, és totál egymással vannak összepározódva, és közben a nagyon-nagyon különleges Cullen ékszereket viselik. Nem csoda, hogy mindenki utálja őket a suliban.
ÚJ SZEREPLŐ(K)! Rosalie, a szőke picsa; Emmet, a laza faszi; Alice, aki pörög; Jasper, aki úgy néz, mint akinek valami baja van.)(És akkor… belép… Edward.)
EDWARD: *Jaaaaaaames Deaaaaaaans*
MIKE: Szia Bella, akarod, hogy elkísérjelek bioszra?
BELLA: Bocsi, te is itt vagy?Biológia óra
(Csak egy üres hely volt, találjátok ki, ki mellett. Edward ráadásul egy kitömött bagoly előtt ül, tehát úgy néz ki, mintha szárnyai lennének. Tudjátok. Mert egy cuki szívdöglesztő márványbőrű angyali Adonisz. Aztán megérzi Bella különleges illatát, befogja az orrát, és egész órán úgy néz ki, mint aki kidobja a taccsot.)
BELLA: Most... már nincs önbecsülésem.
Valahol, ami nem volt a könyvben
[Jé, rossz vámpírok és embert esznek.]
Charlie kedvenc kajáldája
(Bella kísérlete, hogy Edward hosszúra nyúlt, meglepően bunkó suliból való hiányzásán rágódjon, csúfos kudarcot vall, mivel a fél város feleleveníti a kedvenc Bella-emlékeit.)
VALAMI PASI: Nézd már, a kis Isabella Swan!
VALAMI PINCÉRNŐ: Itt a kaja, amit ötödikben úgy szerettél!
CHARLIE EGYIK FURCSA HAVERJA: HÉ, BELLA, EMLÉKSZEL, HOGY ÉN VOLTAM A TÉLAPÓ?
CHARLIE: Öhm, amikor négy éves volt?
Figyeld, ki tért vissza bioszra!
EDWARD: Hello. Kérlek… engedd meg, hogy… bemutatkozzam. Én vagyok... Edward Cullen.
BELLA: Hol voltál egész héten? És miért voltál olyan fasz?
EDWARD: El kellett… mennem. Valahova. De ennek semmi köze ahhoz, hogy ki akarlak nyírni.
BELLA: Lett kontaklencséd, amikor valahol voltál? Múlt héten feketék voltak a szemeid, ezen a héten meg olyanok, mintha olvadt arany keveredne topáz karamellel.
EDWARD: *bámul, megfordul, elmegy*
BELLA: MI A FENE BAJOD VAN?!
Forks Suli, parkoló
(Edward abszolút nem bámulja Bellát a jeges parkoló másik feléről, nem, miért is kérdezed, amikor HIRTELEN JÖN TYLER HALÁLKOCSIJA, ÚRISTEN, és pont Bella felé csúszik ki és egyszer csak Edward OTT TEREM és lehúzza Bellát és megállítja a száguldó kocsit a KEZÉVEL, ELKÁPRÁZTATVA Bellát.)
(Aztán átugrik egy kerítésen és elszalad. Király!)
St. Forkswhere Kórház
(A doktor elismeri, hogy Bella nagyon dögös...NEM!Fiatal! A pasasnak hátborzongatóan szőke haja van. És olvadt topáz karamella OH HÉÉÉ.)
BELLA: Tök jó, hogy Edward át tudta ugrani az egész parkolót, hogy megmentsen engem, nem igaz, Dr. Cullen?
CARLISLE: Tök jó, hogy beverted a fejed, és senki sem fog hinni neked, nem igaz, Bella?
(Olyan édesen mosolyog, amikor hazudik…)
(Szóval Bella kifelé a kórházból belefut Dr. Cullenbe, Edwardba és Rosalie-ba, akik egy nem-túl-titkos titkos megbeszélést tartanak.)
ROSALIE: Bazdmeg, Edward! Most megint el kell költöznünk!
CARLISLE: Ugyan, Rosalie, légy egy kicsit megértő!
(Edward megy, hogy elsimítsa a dolgokat Bellával, mert abban nagyon jó.)
EDWARD: Mi van? Végig tökre melletted voltam.
BELLA: NEM, NEM VOLTÁL, MERT SOSEM ÁLLSZ MELLÉM, SZÓVAL AKKOR ELMONDOD AZ IGAZAT, VAGY MI?
EDWARD: NEM, MERT… NEM!
Valami tanulmányi kirándulás
(Egy üvegházba, hogy tanuljanak a… komposztról? Hé, srácok, legközelebb jöhettek megnézni a szemetesemet!)
EDWARD: Hát… Azért jöttem, hogy elnézést kérjek, mert bunkó voltam, de nem a bunkóság miatt, hogy bunkó voltam azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok bunkó, ami most vagyok.
BELLA: ...?
EDWARD: Végeredményben nem lehetünk barátok, KTHNXBAI.
BELLA: ...!
(Kint Bella megint odamegy Edwardhoz, amíg mindenki más felszáll a buszra. Jasper úgy néz ki, mint akinek valami baja van, Alice meg tök izgatott.)
ALICE: Szió, Bella! Azt akartam…
EDWARD: Pofa be, Alice!
BELLA: MÉRT NEM HAGYTAD, HOGY KILAPULJAK?
EDWARD: Komolyan azt hiszed, hogy bánom, hogy megmentettelek a Halálkocsitól? Hogy gondolhatsz ilyet? NEM, NEM JÖHETSZ A MI BUSZUNKKAL!
BELLA: MÉRT VAGY EKKORA BAROM?!
Epikus románc az ebédlőben
[Edward végül eljut oda, hogy beismeri, nem arról van szó, hogy nem akar Bella közelében lenni, hanem…)
EDWARD: Mi van, ha nem a szuperhős vagyok? Mi van, ha én vagyok a rosszfiú?
BELLA: Szexi.
EDWARD: *fejet vág*
Rock Me, Sexy Vampire
(időközben Pólótlan James és a két másik Rossz Vámpír feltűnik és Charlie furcsa haverja meghal. Tehát Jamesnek nincs pólója. Ez fontos. Mármint úgy értem, hogy úgy az életben általában.)
The Beach, La Push Reservation
(Angela és Bella összebújnak melegedni, amíg mindenki más jégszörfözni megy - vagy valami olyasmi.)
ANGELA: Én annyira Eric-kel akarok menni a bálra…
BELLA: Nem Bennel?
ANGELA: Bennel? Nem is jár Ben a suliba. Mindegy – ERIC. Vele akarok menni, de sosem fog elhívni…
BELLA: Akkor hívd el te! Te egy erős, független nő vagy. Bízz bennem, tudom, miről beszélek.
(Elnézést, tessék? Bella Swan éppen most hívta magát függetlennek? Ráadásul kapcsolatba lépett egy e világi lénnyel? Csodák mindig vannak.)
(Aztán jön Jacob a kis csapatával, akik valahogy úgy vannak, hogy: „Hoztatok Cullent? ŐK NEM JÖHETNEK IDE!”)
BELLA: Mi, mi van?J
ACOB: Igen, vannak ezek a hülye sztorik, hogy a népem a farkasoktól származik, a Cullenék meg önmaguktól, és a miniszoknyás őseim fegyverszünetet kötöttek a Hidegekkel* a régi időkben - vagy a ’30as években, vagy valamikor -, és cserébe ők soha nem jöhetnek vissza a mi partunkra. Tehát ide.
BELLA: o_O
Casa de Swan
(Bella hazamegy, megnyitja a Google-t, és valami ilyet talál, hogy http://quileutilegendák.com/hidegek/vámpírok_uhh.html. Megoldja, hogy eljusson egy könyvesboltba Port Angeles-be, ami nagyon fontos, mert nyilván az Amazon nem szállít ki Forksba.)
BELLA: És ekkor álmodtam először Edward Cullenről, vagy inkább elképzeltem őt, ahogy a szobám sarkában bujkál, mint egy komplett pszichopata.
Valami ruhabolt Port Angeles-ben
[Angela és Jessica ruhát próbál, Bella az ablakban ül, és még csak nem is csinál úgy, mintha figyelne.]
JESSICA: Ez olyan… dögös… vagy csöcsös?
BELLA: Figyu, az igazat megvallva egyikőtök sem érdekel, szóval most elmegyek egy nagyon fontos könyvesboltba.Port Angeles főutcája (Miután megvette a „Minden, amit tudni akartál Quileute legendáiról, de nem akartad róla faggatni a vérfarkas gyereket” című könyvet, Bellának valahogy sikerül felkeltenie egy csavargókból álló banda érdeklődését egy kis turistavárosban, de HIRTELEN begördül Edward, megragadja Bellát, megrohamozza őket a Nagy Igazság Vámpírvolvójával, és a csavargók azt gondolják, hogy „BAKKER EZEK A SULIS SRÁCOK NAGYON KEMÉNYEK”.)
La Hipster Italia
EDWARD: ÚGY ÉRZEM, MEG KELL, HOGY VÉDJELEK.
BELLA: Szexi.
EDWARD: Szóval követtelek végig a városon, aztán elvesztettelek, aztán hallottam ezeket a rettenetes borzalmas megölünk-téged-gondolatokat…
BELLA: Várj, tessék?
EDWARD: ... Picsába.
(Edward bevallja, hogy gondolatolvasó, és csak Bellánál nem működik a dolog. Mindeközben próbál nem beszélni a vámpír-dologról, bár ez a könyvben nem jön össze neki.)
Várjunk csak, valami történik? Mi van?
BELLA: Várjunk csak, mi történik a rendőrségen?
EDWARD: Várjunk csak, mit csinál ott a nem-apám?
CARLISLE: Bella, annyira sajnálom… apád fura haverját megölte egy vadállat.
BELLA: Nem is tudtam, hogy azok is vannak a filmben!
CARLISLE [sokat sejtető nézés ]: Tudom. Nagyon ritkák Forksban.
EDWARD [gondolatot olvas ]: D:
Casa de Swan
(Bella hazamegy az apjával, nem Edwarddal, és elolvassa a könyvet, és kiderül, hogy a Hidegeket igazából valami olyan dolognak hívják, amiről soha életemben nem hallottam még, és hogy az egész világon mindenhol vannak, de leggyakrabban az esős semmi közepén, és felismerheted őket a gyorsaságukról, erejükről, hideg, fehér márványbőrükről és a karamella színű szemeikről, és arról, hogy képtelenek lányokkal beszélgetni.)
BELLA: OMFG.Forks suli, másnap reggel
BELLA: Te. Én. Erdő. MOST.
Közelgő Leleplezések Erdeje
(Bella minden bizonyítékot Edward fejéhez vág. Nincs visszaút.)
EDWARD: MONDD KI, HOGY KI VAGYOK!
BELLA: EDWARD.
EDWARD: NEM, ÚGY EGYÉBKÉNT!
BELLA: SEGGFEJ.
EDWARD: NEM, AZON KÍVÜL.
BELLA: VÁMPÍR, OKÉ? VÁMPÍR!
EDWARD: FÉLSZ?
BELLA: NEM
EDWARD: Várjunk, mi van?
(Edward a karjánál fogva kirángatja Bellát a fák közül, aztán felszáguld vele a hegyre és beviharzik a napsütésbe, hogy megmutassa, micsoda szörny is ő, meg KELL hogy mutassa a LÉNYE BORZALMÁT, az ISZONYATOS TITKOT, a csengettyűk lágy hangja mellett.)EDWARD: VÁMPÍR VAGYOK. HALLD, AHOGY RAGYOGOK.
BELLA: Oh, anyám, vagy 60 dollárt költöttem egy Sephora krémre, hogy így csillogjak! Mit használsz, Urban Decay-t?
EDWARD: NEM!
BELLA: Oh, szóval valami drogéria terméke?
EDWARD: EZ EGY GYILKOS BŐRE, BELLA!
BELLA: JÓ, TÖKMINDEGY. De a rúzs, az Cargo, ugye?
EDWARD: *ELFORDUL*
(Egy másik tisztáson Edward elkezd hisztizni, fákat meg mindenféléket dobálni, hogy miért nem érti meg, hogy ő a VILÁG LEGVESZÉLYESEBB RAGADOZÓJA - de Bellát nem érdekli, NEM ÉRDEKLIIII, és Edwardnak fel kell ugrania egy fára, hogy elmeneküljön előle, mert NEM VESZTHETI EL A KONTROLLT, SOHA NEM VESZTHETI EL A KONTROLLT, és ez NAGYON-NAGYON NEHÉZ, oké?Erre Bella meg: „Tényleg? Milyen nehéz?” és felmászik utána a fára úgy, mint: „GYERÜNK, CSAJSZI, SZEREZZ BELŐLE EGY DARABOT!”. Aztán végül Edwardot térdre kényszeríti Bella illatának és idiotizmusának egyvelege, és meg kell tudnia, mire gondol Bella, Bella meg arra gondol, hogy „ARRA GONDOLOK, HOGY SZERETLEK!”)
EDWARD: És így szeretett bele az oroszlán a bárányba.
BELLA: Hülye bárány.
EDWARD: Beteg, perverz, mazochista oroszlán.
[Nem emlékszem, hogy mi van ez után, mert ennél a pontnál leestem a székről.]
Nagy Ragyogás Völgye
(És aztán lefekszenek a virágok közé a völgyben, lassan, gyengéden (Edwardnak ez a kedvenc völgye), és egymást nézik, nem érintik meg egymást, csendesen vitatkoznak, melyikük csinosabb.)
[Gratulálunk, Catherine Hardwicke: feltaláltad a szex nélküli szexjelenetet.]
Másnap reggel
(Másnap reggel Edward és Bella a Vámpírvolvóval begördülnek a suliba, és mindenki „OH, AZ A FURA CULLEN GYEREK VÉGÜL CSAK BECSAJOZOTT!”)
Chez Sparklepire
(Menjünk találkozni a családdal! Edward nem-apja Carsile és nem-anyja Esme és a „gyerekek” vidáman összegyűltek az egyébként nem használt konyhájukban, hogy olasz kaját csináljanak Bellának a Food Network segítségével.)
EMMETT: NÉZD, BELLA, CSINÁLTUNK NEKED KAJÁT!
(.. és jön Alice, „Bella jó az illatod, imádlak, most játszunk öltöztetőst?”; Jasper úgy néz ki, mint akinek valami baja van, és mindez az előtt, hogy kiderülne, hogy Bella már evett.)
ROSALIE [*EDÉNYTÖRŐ TOPORZÉKOLÁS *]: EGÉSZ NAP A FORRÓ TŰZHELY FELETT ROBOTOLTAM, SZÓVAL ÚGY MEGNÉZNÉM, AHOGY EZT A HÜLYE PICSA HÍZIK EGY KICSIT A KAJÁMTÓL! BAZD MEG! ÉS A BASSZA MEG AZ EMBERI CSAJOD ÉS A VOLVO IS, AMIN IDEJÖTTETEK!
EDWARD: Hát… most elmegyünk valahova máshova.Edward szobája
BELLA: Nincs ágyad?EDWARD: Nem, nincsen.
TWILIGHT FANS: OMG A KANAPÉJA NEM FEKETE ÉS BELLÁN NEM KÉK V-NYAKÚ FELSŐ VAN, ÉS…
HARRY POTTER FANS: *LÁNGSZÓRÓ*
(Ó, nézzétek! Edwardnak Debussy van a CD-lejátszójában! Bella szereti Debussy-t! Táncoljunk!)
BELLA: Öhh, nekem nem túl jók a koordinációs képességeim, és..
EDWARD:AZT MONDTAM, TÁNCOLJUNK!.
(És akkor Mr. Repülőmókus kiugrik az ablakon, és magával viszi Bellát a hátán, át a festői Északnyugaton.)
Emberek, akik nem Edward és Bella, dolgokat csinálnak
[Charlie kint van az erdőben egy adag vadászkutyával és a többi rendőrrel, mikor találnak egy nyomot és rájönnek, hogy az egy emberi nyom, ÚRISTEN.)
Bella szobája
(Bella anyja két percre felhagy azzal, hogy nagyzó kutyaként kövesse a férjét, és felhívja Bellát, hogy jó éjszakát kívánjon, és megkérdezi, hogy tetszik-e neki a piszkos, esős Forks, és… és igen? Ilyen is van? Biztosan fiú van a háttérben, mondj el neki mindent, cuki vagy okos vagy halhatatlan? VÁRATLAN EDWARD. VÁRATLAN VISZLÁT MAMA MENNEM KELL.)
BELLA: Uh... hogy jöttél be?
EDWARD: Az ablakon keresztül. Sokszor csinálom. Beolajoztam, hogy ne nyikorogjon. Már két hónapja állok a szobád sarkában, nézem ahogy alszol, minden egyes este. Komolyan mondom, kellene ide egy hintaszék, tudod, gyorsan beleun az ember a bujkálásba.
BELLA: ...
EDWARD: Akkor megcsókolhatlak már?
(Edward úgy gondolja, hogy „Ne mozogj, tényleg, komolyan mondom, NE MOZOGJ!”, de miután orrot dörzsölnek vagy negyed óráig, Bella eléggé rámászik, és mi megláthatjuk, hogy pólóban és kisgatyában alszik. Edward ELVESZTI A KONTROLLT, ÓTEJÓÉG, de aztán visszacsapja magát a falhoz)
EDWARD: A HÁZASSÁG ELŐTTI KISGATYA NEM OKÉ!
BELLA: Házasság előtti ölelés?
EDWARD: ... Megfontolom.
(Szóval Bella ágyába fekszenek és átbeszélik az éjszakát a lány kedvenc színeiről, az első aranyhaláról, és hogy melyik Jonas Brothers taghoz illik a legjobban. Tökéletesen házasság előtti ölelkeznek. Hurrá, Edward!)
Casa de Swan
BELLA: Char--Apu, az új pasim átjött, és minden tisztelettel egy találkozót kér a ház urától, mielőtt elmegyünk baseballozni.
CHARLIE: *PUSKA*
BELLA: Apuuuu! A golyók nem ártanak neki!
CHARLIE: Mi?
BELLA: MENNEM KELL!
Vampire Baseball
[Nem, tényleg. TÉNYLEG.]
(Cullenék két csapatot alkotnak, mindenkin igazi baseballmez van, de mindenkié kék-fehér, ami elég… értelmetlen. Alice csinálja a szuper flamingó-rúgást mindig, amikor dob, egyszerűen mert tök szuper a csaj. Igazából az egész dolog tök szuper, valahogy úgy, hogy el-sem-hiszem-hogy-ezt-nézem.)
A rész, amikor jön a bonyodalom
(Begördülnek a Rossz Vámpírok: James, aki ejtette a nem-veszek-felsőt dolgot; Victoria, akinek fantasztikus a haja; és Laurent.)
CARLISLE: Hát… Srácok, ti eléggé megijesztitek az e világiakat, tudjátok?
LAURENT: Igen, bocsi. Baseball?
(Minden Cullen Bella elé gyűlik, és remélik, hogy a Rossz Vámpírok nem veszik őt észre. TÚL KÉSŐ.)
JAMES: HOZTÁL HARAPNIVALÓT.
EDWARD: *DRÁMAI PRÉRIFARKAS*
ROSSZ VÁMPÍROK: : [
CULLENÉK: >: [
(Aztán egymásnak feszülnek picit.)
LAURENT: Figyu, bírjátok az embereket, én nem ítélkezem. Menjünk, srácok.
JAMES: Egen. Jól hangzik. Most szépen elmegyünk. Tudjátok. Nem vadásszuk le a kis háziállatodat. Jó halhatatlanságot!
CULLENÉK: ...
ALICE: Pszichikailag érzékelem, hogy átbasznak.
Laurent beugrik a Chez Sparklepire-ba, hogy segítsen
LAURENT: Szóval ő egy vadász és nagyon jó és nem fog leállni amíg a csaj meg nem hal. Béke veletek!
CULLENS: D:Egy nagyon dörzsölt terv
(Edward azt akarja, hogy Rosalie viselje Bella fölsőjét és hagyjon hamis nyomot az erdőben, hogy James azt kövesse. Rosalie, aki bevág egy késdobálós durcit, nem akarja megcsinálni.)
EMMETT: Babe, meg kell tenned!
ROSALIE: Nekem mi hasznom lesz belőle?
EMMETT: Mi lenne, ha nem vitatkoznátok az örökkévalóság hátralevő részében?
ROSALIE: *megteszi*
Casa de Swan
(Bellának be kell ugrania haza, hogy meggyőzze az apját /és Jamest, aki figyel/, hogy elmegy otthonról.)
BELLA: Nem akarom megbántani az apámat!
EDWARD: Muszáj lesz! Ez része a nagyon dörzsölt tervemnek!
BELLA: FORKS GÁZ, ÉS TE IS GÁZ VAGY, EZÉRT HAGYOTT EL ANYA!
EDWARD: Oké, basszameg.
Szerelmesek kétségbeesett búcsúja
EDWARD: Bella, te vagy az életem, szóval NE HALJ MEG, jó?
Valami hotel Phoenix-ben
(Alice gyors-rajzolja a látomásait, és Bella felismeri a helyet, ahol kiskorában balettozni tanult.)(Mi van, Bella Adoraklutz Swan balettozott?)
JASPER: Ez nem túl.. lányos a fináléhoz?
ALICE: Nézd, csak azt mondom, amit fogok a drót másik végéről!
JASPER: *úgy néz ki, mint akinek valami baja van*
ALICE: Várjatok! Várjatok! Friss hírek! Pszichikailag érzem, hogy James átlát a dörzsölt tervünkön!
Valami erdő Északnyugaton
EDWARD: Telepatikusan érzékelem, hogy Alice pszichikailag érzékeli, hogy James átlát a dörzsölt tervünkön!
A hotel Phoenix-ben
JASPER: Hé, érzékeled pszichikailag, hogy Bella elhagyja a hotelt? Mondjuk mert James felhívta, és azt mondta, hogy fogva tartja az anyját? És hogy megöl mindannyiunkat, ha nem lép le csendben?
ALICE: Nem, miért?
JASPER: *úgy néz ki, mint akinek valami baja van*
A DOOM balett terme
(James elcsalta Bellát a védelmezőitől egy felvétellel az anyja hangjáról– Bella anyja nem is abban az országrészben van. Dörzsölt terv. Azért választotta a tükrökkel teli balett termet, mert jó viszonyokat szeretett volna a videóhoz, amit Bella halála után Edwardnak akart küldeni. De minden oké, még egy ideig csak ül ott és előadja a monológját, Edward oda fog érni mielőtt bármi komoly történik Bellával, érted?)
JAMES: *FIBULA TWIGSNAP*
BELLA: MÁR NEM TETSZIK EZ A FILM!
(James nagyban körbedobálja Bellát, egy nagy darab tükör a lány lábába áll, mindenhol vérzik, James megharapja a kezét, ami azt jelenti, hogy a méreg végigterjed a testében, és így vagy meghal, vagy vámpír lesz, gondolom, aztán VÁRATLAN, EDWARD, VÁRATLAN! KÖSZI, HOGY CSATLAKOZOL HOZZÁNK, FICSÚR! Szóval a fiúk körbedobálják egymást a teremben és nagyon melodramatikus beszélgetést folytatnak, van egy kis harc a levegőben, ÉS AKKOR megjön a többi Cullen hogy szétrúgják James seggét, és ABSZOLÚT NEM VALAMI KOREOGRÁFIA SZERINT MOZOGNAK. :P)
(Végül Edward torkon ragadja Jamest, LETÉPI ÉS KIKÖPI, BAKKER, már majdnem a másvilágra küldi, amikor…)
CARLISLE: Ne, Edward! Te jobb vagy ennél!
EDWARD: Igazad van, Carlisle, én--
CARLISLE: De a nem-testvéreid nem azok. Csináljátok, srácok!
(Jasper és Emmett csinálnak egy tüzet a padlón, aztán Alice ráugrik James arcára, és lecsavarja a fejét mint egy kupakot. Mert ő tök szuper.)
BELLA: OH, EZ BAROMIRA FÁJ, OMG!
(A fiúk darabokra tépik Jamest, körbetáncolnak és tábortűz-dalokat énekelnek, mire Alice visszajön.)
ALICE [körbekínál egy zacskót]: Mályvacukrot? A kolbász még nem sült meg.
CARLISLE: Alice! Segíts feltenni az érszorítót!
ALICE: Nem hiszem, hogy segítene. Szerintem… megharapta meg ilyenek.
BELLA: NARRRRRRGHHHH!
EDWARD: NEM!
CARLISLE: Valószínűleg kellene tenni valamit ez ellen.
BELLA: RRRRRRRGHGHGHGHGHHHHH!
ALICE [ rágás közben]: Szerintem csak hagyjuk, hadd legyen vámpír.
EDWARD: NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!
CARLISLE: Hát, szerintem van valami, amit tehetnénk, hogy kiszedjük onnan az égető vámpírmérget. Úgy értem, végül is…
BELLA: ASDLKFJSDLKFJASDLKFJKJKJG;;;;
CARLISLE: De ez azt fogja jelenteni… neked meg kell..
EDWARD: NEM!
CARLISLE: folyamatos szívást.
EDWARD: DE OLYAN NEHÉZ!
Bella élete, a szeme előtt peregve
BELLA: Szóval… aztán meghaltam. De vámpír metafóra-szextől haltam meg, szóval elég király volt.Fedőtörtének
Emlékkórház, Phoenix
BELLA: Mi… mi történt?
BELLA ANYJA: Hát, elrohantál otthonról, aztán a kedves Cullen család utánad ment, de leestél egy lépcsőn, és két emeletet gurultál. Aztán át egy ablakon. Azt, hogy a zongora és az üllő hogy estek rád utána, nem tudom. De figyelj! Az a csini Cullen fiú végig itt volt, és nézte, ahogy alszol!BELLA: Aha… szokta.
(Bella anyja kimegy, hogy írjon még pár üzenetet az új férjének.)
BELLA: Edward! Megmentetted az életem! Kemény voltál, és megcsináltad!
EDWARD: Miután majdnem megöltelek! Bella, mi nem lehetünk együtt – ha nem én akarom kiszívni a frézia illatú, finom véred, akkor valaki más lesz az,…
BELLA: NEM! NEM! NEM, NEM, NEM, NE MONDJ ILYEN DOLGOKAT, SOHA NEM HAGYHATSZ EL, ÉS MI SOHA SEM VÁLHATUNK EL, ISTENEM, SEGÍTS, HA TE AZT MONDOD, HOGY MIATTAM HAGYSZ EL, ÉS AZTÁN ELTŰNSZ DÉL-AMERIKÁBA, AKKOR ESKÜSZÖM, HOGY LEHAJTOK EGY SZIKLÁRÓL EGY VÉRFARKAS MOTORJÁN, ÉS…EDWARD: OKÉ, OKÉ, NEM HAGYLAK EL, ÚR ISTEN!
A bál estéje, Casa de Swan
EDWARD: Szóval… Bellára várok. Az apjával. Aki azt hiszi, miattam ment el otthonról. Kínos
CHARLIE: AKARSZ SEGÍTENI KIFÉNYESÍTENI A PUSKÁMAT?
EDWARD: NEM, KÖSZI…
A bál, ahol... James Bond-dal szól?!
JACOB: Szia Bella! Öhm.. szóval… apám lefizetett, hogy rontsam el a bált azzal, hogy megmondom neked, hogy ne járj Edwarddal. Figyelj, én elvileg a második könyvig nem tudom, hogy mi van, nem tudom, mit mondhatnék még
.EDWARD: *KÖZELGŐ LOVAGI TORNA*
JACOB: *FARKASSZERŰ POFAVÁGÁS*
BELLA: Figyeljetek, ha akármelyikőtök megjelöl mint területét, amíg Alice ruháját viselem, ki fog nyírni mindkettőtöket.
(Szóval Edward bekíséri Bellát pár percre, hogy nézzék az ostoba kölyköket, akik játékokat játszanak, és istentelen rockzenére táncolnak, és így szórakoznak.)
EDWARD: Um...
BELLA: ... Ew.
EDWARD: TUDOM!
Some Quaint Gazebo
(A többi lassúzó pár elhúzza a csíkot mert érzik, hogy valami komoly dráma jön.)
BELLA: HÉ, HÉ, NEM VÁLHATNÉK MOST VÁMPÍRRÁ?
EDWARD: Nem!
BELLA: És most?
EDWARD: Nem!
BELLA: ÉS MOST?
EDWARD: NEM!
BELLA: *duzzog*
EDWARD: Bella, egy hosszú, boldog élet mellettem nem lenne elég?
BELLA: NEM, HA MEG KEL ÖREGEDNEEEEEEEM!
EDWARD: Mi van, ha hozzájárulok egy gyorsan fejlődő félvámpír mutánsgyerekhez?
BELLA: ... Végül is lehet róla szó.
EDWARD: Remek.
BELLA: NA, MOST MÁR SZEXELHETÜNK?!
EDWARD: NEM!
vége
A New Moon 15 percben: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=64801
2010. május 7., péntek
Álomvilág-7.fejezet
Filmszakadás
(Emmett szemszöge)
Kíváncsi voltam, hogy miért hív sétálni Bella hajnalban, de miért ne mennék? Lehet, hogy buli lesz ez az egész, bár ahhoz Bella túl komoly. Az erdő közepén, egy tisztáson megálltunk, ott végre megszólalt:
- Ki az a Tanya? – ez a kérdés meglepett, ezek szerint az én kedves bátyám nem mondta el neki.
- Ő és a családja Denaliban élnek. Ott Tanya a családfő. Amikor együtt laktunk velük, akkor Tanya rendesen rámászott a Rómeódra, de ő mindig visszautasította.
- Oh. – csak ennyit bírt kinyögni. – Akkor most elmegyek vadászni.
Valamit mondani akartam neki, de ő már elfutott, ezért visszafutottam a házba. Edward a nappaliban várt rám, elég idegesnek tűnt. Fel s alá járkált.
- Nyugi, Öcsi! Még a végén elkoptatod a padlót.
- Hol van Bella?
- Elment vadászni.
- Miért hívott el „sétálni”?
- Érdeklődött Tanya iránt.
- És mit mondtál neki?! – a szemei elfeketedtek.
- Mindent elmondtam neki, mert joga van tudni a dolgokról, és ahogy levettem te nem mondtál neki semmi érdemlegesest, amitől ő még rosszabbul érezte magát.
- De akkor is! Remélem, hogy cenzúráztad a történetet! – az egész ház az ő ordítozásától zengett. Én elhiszem, hogy dühös, de akkor is…
Miután kitombolta magát felrohant Bella szobájába és hangos csattanással becsapta az ajtót.
(Bella szemszöge)
Nem tudom megérteni, hogy miért nem mondta el nekem, bár lehet, hogy én is így tettem volna az ő helyében. Ezt meg kell vele beszélnem. Feltápászkodtam a kidőlt farönkről, amin eddig ültem, és a szokásosnál is gyorsabban futottam, ami meglepett. A házba szó szerint úgy estem be.
- Na mi van kiscsaj? Nem működik a féked? – válaszra sem méltattam Emmett újabb poénját, inkább felkeltem a földről és rögtön a lényegre tértem.
- Hol van?
- A szobádban vár és próbál lenyugodni. – mondta Alice miközben vidáman kézen fogva sétáltak le a lépcsőn Jasperrel. – Minden rendbe fog jönni.
Alice mindent tudó mosolya megnyugtatott. Ismét futni kezdtem. Elhaladtam a nevető páros mellett a lépcsőn majd a szobámba is beestem. Edward elkerekedett szemekkel nézte,ahogy végig terültem a padlón. Szitkozódva keltem fel.
- Ez mi a csuda volt? – kérdezte döbbenten.
- Nem tudom. Kinek a képessége a rettentően gyors futás?
- Az enyém.
- Hogy bírod te ezt? Eddig kétszer futottam ekkora sebességgel és mind a kétszer úgy estem be a helyiségekbe.
A nyafogásomat hallva nevetésben tört ki. Legalább megnevettettem, ez is valami. Felhúzott maga mellé az ágyra, végig feküdtünk rajta, szorosan egymás mellett.
- Miért nem mondtad el a Tanyás ügyet? – kérdeztem a hosszúra nyúlt csöndet megtörve.
- Azt gondoltam, hogy talán rosszul esne neked ez az egész. Tudod, én sose szerettem senkit sem szerelmemmel. Tanya úgymond szerelmes belém, de én sosem gondoltam vagy tekintettem úgy rá, mint ahogy ő rám. Nekem csak és kizárólag te vagy a társam. Te jelented nekem az életet. Örökké veled leszek.
Boldog voltam Edward szavaitól. Madarat lehetett volna velem fogatni. Már a Denali-klánnal való találkozástól sem féltem, mert tudtam, hogy Edward mellettem lesz és biztos voltam abban is, hogy igazat mondd Edward. Szeret engem!
- Én is szeretlek!
Valamit mondani akart, de én egy szenvedélyes csókkal elhallgatattam. Talán órákig is csókolóztunk, amikor meghallottuk a lenti zajokat. Jasper és Emmett sakkozni készültek és fogadtak is, csak arról lemaradtunk a hevességünk miatt. Szétváltunk és lesétáltunk a többiekhez a nappaliba. Ott már javában folyt a harc. Hiába kutakodtunk a gondolataikban, nem derült ki hogy miben fogadtak. Fél óra elteltével Emmett kiáltott fel diadalittasan.
- Most pedig fizess!
- Oké, oké! Ne siettess!
Jasper arcán tisztán látszódott, hogy valamire nagyon koncentrál, és akkor elfogott a vágy, hogy leteperjem Edwardot. De ezt a vágyat tudtam uralni. És akkor leesett, hogy mit kell csinálnia Jaspernek.
- Emmett Cullen! Tudom, hogy a te ötleted volt! Hogy tehetted? Ha ezt túl élem utána menekülj előlem!
A többiek – Jasper kivételével- nevetésben törtek ki a kiabálásom hallatán. Edward hirtelen elém lépett és vadul megcsókolt. Úgy látszik ő nem tudott magán uralkodni, és lassan én is kezdtem elveszíteni a kontrolomat, ezek szerint Jasper még többet beleadott és lehet, hogy Edward csókja is nagy szerepet játszott. A csók után filmszakadás, nem emlékszem arra, hogy hogyan kerültünk a szobámba, ami most romokban hevert. Edward ölelő karjaiban „ébredtem fel”.
- Az történt, amire gondolok? – hebegtem.
- Azt hiszem.
Hallottuk, hogy a földszinten a többiek nagy zajt csapnak. Ismeretlen vámpírok szagát is éreztem, tehát megjött a Denali-klán.
- Hé srácok, ha végeztetek, akkor jó lenne, ha még ma lejönnétek, mert vendégeink vannak.
Emmett elmés megjegyzését egy csattanás követett, valószínűleg Rosalie díjazta a férjét. Riadtan néztem Edwardra, aki ingerülten nézett vissza rám. Kelletlenül felkeltem Edward karjaiból és elindultam a gardróbom felé. A semmiből utánam nyúlt Edward és magához húzott.
- Bánod? – kérdezte gyengéden suttogva.
- Bármilyen furcsa is, de nem. Ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok. – suttogtam vissza. – De ideje lenne lemennünk. Nem illik megvárakoztatni a vendégeket.
Együtt mentünk be a gardóbomba, ahol nem csak az én ruháim voltak kivételesen, hanem három váltás Edward ruháiból is.
- Alice.
Alig két perc alatt már teljes harcdíszben álltunk mindketten a szoba közepén.
- Irány az állatkert!
Emberi tempóban, kézen fogva mentünk le. Amint leértünk én „bekapcsoltam” a gondolatolvasást, tudom, hogy nem tisztességes, de kíváncsi vagyok, szánalmas mentség, de legalább igaz. A képesség aktiválásával egyidejűleg egy szőke- rózsaszín hajú lány vetette magát Edwardra. Természetesen ő rögtön lerázta magáról a lányt, aki ezt nem nézte jó szemmel.
- Üdvözöllek titeket! – köszöntötte a klánt Edward. – Bemutatom nektek Bellát, a társamat. Bella, ők itt Tanya, Kate, Irina, Carmen és Elezar.
Olyan büszke volt Edward amikor kiejtette azt a szót, hogy „a társam”, nevetnem kellett volna, de nem tettem. Nagyon rosszul vette volna ki magát.
- Sziasztok! – köszöntem a vendégeknek.
Carmen, Elezar és Kate odajöttek hozzám és megöleltek. Irina bizalmatlanul méregetett, Tanya pedig Edwardot nézte, a szemében különös csillogás volt. Azt hittem már túl vagyok a nehezén, de ismét tévedtem:
„Edward, miért őt választottad? Nem is illik hozzád, nem is szép. Miért ő, amikor itt vagyok neked én. Hiszen nekünk múltunk van!”
Edward kővé dermedt, én pedig nem tudtam, hogy mit tegyek, de gyorsan döntöttem: eltűnök innen amilyen gyorsan, csak tudok. Edward gyorsaságát használva egy szempillantás alatt eltűntem a házból és rohantam az erdőben.
Kíváncsi voltam, hogy miért hív sétálni Bella hajnalban, de miért ne mennék? Lehet, hogy buli lesz ez az egész, bár ahhoz Bella túl komoly. Az erdő közepén, egy tisztáson megálltunk, ott végre megszólalt:
- Ki az a Tanya? – ez a kérdés meglepett, ezek szerint az én kedves bátyám nem mondta el neki.
- Ő és a családja Denaliban élnek. Ott Tanya a családfő. Amikor együtt laktunk velük, akkor Tanya rendesen rámászott a Rómeódra, de ő mindig visszautasította.
- Oh. – csak ennyit bírt kinyögni. – Akkor most elmegyek vadászni.
Valamit mondani akartam neki, de ő már elfutott, ezért visszafutottam a házba. Edward a nappaliban várt rám, elég idegesnek tűnt. Fel s alá járkált.
- Nyugi, Öcsi! Még a végén elkoptatod a padlót.
- Hol van Bella?
- Elment vadászni.
- Miért hívott el „sétálni”?
- Érdeklődött Tanya iránt.
- És mit mondtál neki?! – a szemei elfeketedtek.
- Mindent elmondtam neki, mert joga van tudni a dolgokról, és ahogy levettem te nem mondtál neki semmi érdemlegesest, amitől ő még rosszabbul érezte magát.
- De akkor is! Remélem, hogy cenzúráztad a történetet! – az egész ház az ő ordítozásától zengett. Én elhiszem, hogy dühös, de akkor is…
Miután kitombolta magát felrohant Bella szobájába és hangos csattanással becsapta az ajtót.
(Bella szemszöge)
Nem tudom megérteni, hogy miért nem mondta el nekem, bár lehet, hogy én is így tettem volna az ő helyében. Ezt meg kell vele beszélnem. Feltápászkodtam a kidőlt farönkről, amin eddig ültem, és a szokásosnál is gyorsabban futottam, ami meglepett. A házba szó szerint úgy estem be.
- Na mi van kiscsaj? Nem működik a féked? – válaszra sem méltattam Emmett újabb poénját, inkább felkeltem a földről és rögtön a lényegre tértem.
- Hol van?
- A szobádban vár és próbál lenyugodni. – mondta Alice miközben vidáman kézen fogva sétáltak le a lépcsőn Jasperrel. – Minden rendbe fog jönni.
Alice mindent tudó mosolya megnyugtatott. Ismét futni kezdtem. Elhaladtam a nevető páros mellett a lépcsőn majd a szobámba is beestem. Edward elkerekedett szemekkel nézte,ahogy végig terültem a padlón. Szitkozódva keltem fel.
- Ez mi a csuda volt? – kérdezte döbbenten.
- Nem tudom. Kinek a képessége a rettentően gyors futás?
- Az enyém.
- Hogy bírod te ezt? Eddig kétszer futottam ekkora sebességgel és mind a kétszer úgy estem be a helyiségekbe.
A nyafogásomat hallva nevetésben tört ki. Legalább megnevettettem, ez is valami. Felhúzott maga mellé az ágyra, végig feküdtünk rajta, szorosan egymás mellett.
- Miért nem mondtad el a Tanyás ügyet? – kérdeztem a hosszúra nyúlt csöndet megtörve.
- Azt gondoltam, hogy talán rosszul esne neked ez az egész. Tudod, én sose szerettem senkit sem szerelmemmel. Tanya úgymond szerelmes belém, de én sosem gondoltam vagy tekintettem úgy rá, mint ahogy ő rám. Nekem csak és kizárólag te vagy a társam. Te jelented nekem az életet. Örökké veled leszek.
Boldog voltam Edward szavaitól. Madarat lehetett volna velem fogatni. Már a Denali-klánnal való találkozástól sem féltem, mert tudtam, hogy Edward mellettem lesz és biztos voltam abban is, hogy igazat mondd Edward. Szeret engem!
- Én is szeretlek!
Valamit mondani akart, de én egy szenvedélyes csókkal elhallgatattam. Talán órákig is csókolóztunk, amikor meghallottuk a lenti zajokat. Jasper és Emmett sakkozni készültek és fogadtak is, csak arról lemaradtunk a hevességünk miatt. Szétváltunk és lesétáltunk a többiekhez a nappaliba. Ott már javában folyt a harc. Hiába kutakodtunk a gondolataikban, nem derült ki hogy miben fogadtak. Fél óra elteltével Emmett kiáltott fel diadalittasan.
- Most pedig fizess!
- Oké, oké! Ne siettess!
Jasper arcán tisztán látszódott, hogy valamire nagyon koncentrál, és akkor elfogott a vágy, hogy leteperjem Edwardot. De ezt a vágyat tudtam uralni. És akkor leesett, hogy mit kell csinálnia Jaspernek.
- Emmett Cullen! Tudom, hogy a te ötleted volt! Hogy tehetted? Ha ezt túl élem utána menekülj előlem!
A többiek – Jasper kivételével- nevetésben törtek ki a kiabálásom hallatán. Edward hirtelen elém lépett és vadul megcsókolt. Úgy látszik ő nem tudott magán uralkodni, és lassan én is kezdtem elveszíteni a kontrolomat, ezek szerint Jasper még többet beleadott és lehet, hogy Edward csókja is nagy szerepet játszott. A csók után filmszakadás, nem emlékszem arra, hogy hogyan kerültünk a szobámba, ami most romokban hevert. Edward ölelő karjaiban „ébredtem fel”.
- Az történt, amire gondolok? – hebegtem.
- Azt hiszem.
Hallottuk, hogy a földszinten a többiek nagy zajt csapnak. Ismeretlen vámpírok szagát is éreztem, tehát megjött a Denali-klán.
- Hé srácok, ha végeztetek, akkor jó lenne, ha még ma lejönnétek, mert vendégeink vannak.
Emmett elmés megjegyzését egy csattanás követett, valószínűleg Rosalie díjazta a férjét. Riadtan néztem Edwardra, aki ingerülten nézett vissza rám. Kelletlenül felkeltem Edward karjaiból és elindultam a gardróbom felé. A semmiből utánam nyúlt Edward és magához húzott.
- Bánod? – kérdezte gyengéden suttogva.
- Bármilyen furcsa is, de nem. Ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok. – suttogtam vissza. – De ideje lenne lemennünk. Nem illik megvárakoztatni a vendégeket.
Együtt mentünk be a gardóbomba, ahol nem csak az én ruháim voltak kivételesen, hanem három váltás Edward ruháiból is.
- Alice.
Alig két perc alatt már teljes harcdíszben álltunk mindketten a szoba közepén.
- Irány az állatkert!
Emberi tempóban, kézen fogva mentünk le. Amint leértünk én „bekapcsoltam” a gondolatolvasást, tudom, hogy nem tisztességes, de kíváncsi vagyok, szánalmas mentség, de legalább igaz. A képesség aktiválásával egyidejűleg egy szőke- rózsaszín hajú lány vetette magát Edwardra. Természetesen ő rögtön lerázta magáról a lányt, aki ezt nem nézte jó szemmel.
- Üdvözöllek titeket! – köszöntötte a klánt Edward. – Bemutatom nektek Bellát, a társamat. Bella, ők itt Tanya, Kate, Irina, Carmen és Elezar.
Olyan büszke volt Edward amikor kiejtette azt a szót, hogy „a társam”, nevetnem kellett volna, de nem tettem. Nagyon rosszul vette volna ki magát.
- Sziasztok! – köszöntem a vendégeknek.
Carmen, Elezar és Kate odajöttek hozzám és megöleltek. Irina bizalmatlanul méregetett, Tanya pedig Edwardot nézte, a szemében különös csillogás volt. Azt hittem már túl vagyok a nehezén, de ismét tévedtem:
„Edward, miért őt választottad? Nem is illik hozzád, nem is szép. Miért ő, amikor itt vagyok neked én. Hiszen nekünk múltunk van!”
Edward kővé dermedt, én pedig nem tudtam, hogy mit tegyek, de gyorsan döntöttem: eltűnök innen amilyen gyorsan, csak tudok. Edward gyorsaságát használva egy szempillantás alatt eltűntem a házból és rohantam az erdőben.
Álomvilág-6.fejezet
Vásárlás, bál és tánc- úgy érzem, kipurcanok
(Bella szemszöge)
A pláza parkolójában kiszálltunk az autóinkból és mindannyian Alice köré gyűltünk, mintha ő lenne a hadvezér, mi pedig az engedelmes katonák, a pláza padig egy ellenséges erődítmény. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra, amit szinte rögtön le is hervasztott a tábornokasszony.
- Most irány a ruhabolt! Jasper, Emmett és Rosalie: ti kezditek az alkalmi ruhákkal, mi addig veszünk pár hétköznapi ruhát is. Aztán cserélünk.
Elindultunk a bejárat felé. Természetesen Alice és Jasper mentek elől, mögöttük Rosalie és Emmett, hátul pedig mi meneteltünk. Mintha a halálba mennénk, de valamicskét az enyhített ezen az érzésen, hogy Edward kézen fogott. Nagyon jól esett, de attól még rettegtem az elkövetkezendő óráktól.
- Van is okod rá. – szólt hátra nevetve Jasper.
- Kösz, hogy biztatsz.
A mozgólépcsőnél elváltak az útjaink. Alice beterelt minket egy boltba, ahol legalább kétszáz ruhát képes volt felpróbáltatni velünk. A pláne a dologban az volt, hogy a felpróbált ruhákból csak húsz darabot vettünk meg. De azt az első pillanattól fogva képtelen voltam felfogni, hogy miért próbáltatja fel velünk azokat az átkozott ruhákat, ha úgyis tudja, hogy melyik hogyan áll. Kezdem azt hinni, hogy Alice szadista hajlamú. Pihenő nélkül kellett cserélnünk boltot Rose-ékkal. Ott is rengeteg ruhát fel kellett próbálnunk, amíg Alice azt nem mondta, hogy „Ez az! Megtaláltuk a tökéletes ruhát!”
- Alice, ugye befejeztük már? – nyafogtunk, amikor már egy padon ültünk mindannyian.
- Dehogy, butusok! Most jön még csak a kedvenc részünk, igaz Rose? A kiegészítők! Na nyomás és ne halljak nyafogást!
A fiúkkal fájdalmas nyögést hallattunk. Este tíz órakor értünk haza. Edwarddal gyorsan kipakoltuk a ruhákat a csomagtartóból és valósággal menekültünk Alice elől a menedéket nyújtó szobámba. A szerzeményeinket behajítottuk a szobaméretű gardróbomba, aztán ledőltünk a hatalmas ágyamra.
- Azt hiszem, mindjárt kipurcanok. Tudod mit? Ölj meg most, és akkor nem kell több ilyenben részt vennem.
- Hogy képzeled? És akkor itt maradnék egyedül, hogy elviseljem ezt a borzalmat.
- Hallottam ám! – kiáltott fel sértődötten Alice.
- Alice, tudod, hogy szeretünk,- ha te nem is tudod, akkor is Jasper tudja- de ez nekünk már sok (k).
„Nem is tudom, hogy miért nem szeretik a vásárlást. Pedig nagyon jó dolog. Azok a csini rucik…”
Edwarddal nevetésben törtünk ki. Másnap délelőtt mindannyian elmentünk egy közös vadászatra. Miután jól laktunk visszafutottunk a házba. Éppen leültem volna a fiúkhoz, amikor Alice és Rosalie elkaptak és felhurcoltak Alice óriási fürdőszobájába. Alkonyodott, amikor végre kimehettem onnan. Azért el kell, ismernem, hogy jó munkát végeztek rajtam a lányok. De az már korántsem tetszett, hogy a mélykék estélyimhez illő magas sarkút is fel kellett vennem. Ha még ember lettem volna, szinte biztos, hogy kitörtem volna a nyakam. Ebbe belegondolni se mertem, amíg lesétáltunk a lépcsőn a nappaliban várakozó fiúkhoz. Amikor megláttak minket az arcukra kiült a büszkeség és a szeretet. Alice, amint leért a lépcsőről kézen fogta Jaspert és kihúzta a garázsba. Rosalie és Emmett csak egy szenvedélyes csók és egy bók után csatlakozott hozzájuk. Edwarddal egy darabig csak néztük egymást.
- Ennek a ruhának a színe valóban jól áll neked. Gyönyörű vagy! – suttogta és megcsókolt.
A csók után mi is csatlakoztunk a többiekhez. A suliba érve mindenki a párjával vonult be a tornaterembe. Edward egyből a táncparkett felé vezetett. A hideg futkosott a hátamon a táncoló párokat látva.
- Edward! – a hangom átcsapott a hisztérikus árnyalatba.
- Ne cirkuszolj Bella! Nem lesz semmi baj. Ez csak tánc nem holmi gyilkos dolog.
Legyőzötten bólintottam. A táncparkettre érve egyből forogni kezdtünk Rose és Em mellett. Megdöbbenve észleltem, hogy magamtól is tudok táncolni, ez némi képp javított a hangulatomon.
- Nem is olyan rossz.
- Na ugye? Én megmondtam. – gonosz mosoly kíséretében forogtunk tovább.
Nem tudom, meddig forogtunk csak arra lettem figyelmes, hogy Emmett lekér Edwardtól.
- Látom és hallom, hogy egymásra találtatok. – suttogta, úgy hogy csak én halljam. Elővigyázatosságból a prímszámokat sorolta magában, bár nem tudom, hogy miért. Talán attól félt, hogy ha Edward meghalja a gondolatait, akkor leharapja a fejét?
- Mondhatjuk így is. – válaszoltam én is suttogva.
Némán forogtunk tovább. Mind a ketten elmélyedtünk a gondolatainkban.
- Most Jazz jön. – jelentette be ellent, mondást nem tűrve. Átadta Jaspernek a kezem és már ment is Alice-hez.
Vele is némán forogtunk, de a csönd nem volt kínos, sőt! Megnyugtató volt, amit minden bizonnyal neki köszönhetek.
„Vajon táncolna velem az új lány? Olyan szép. Tánc után talán valami több is lehetne. Először járnék vele, aztán majd meglátjuk.” – egy ismeretlen férfihangot hallottam a fejemben.
Biztos voltam benne, hogy Edward figyelmét sem kerülte el ez az apró gondolat, mert hangosan felmordult.
- Jasper… - szólaltam meg kétségbe esetten.
- Menjünk. Lenyugtatom, aztán táncoljatok tovább, mintha mi sem történt volna. Nyugi! Nem fogja bántani, ha rajtam múlik. – jelentette ki szilárdan.
Együtt indultunk el Edward és Rosalie felé, de én a táncoló párok miatt kicsit lemaradtam Jasper mögött. Már majdnem odaértünk, de akkor a semmiből elém lépett egy pattanásos arcú, szőke hajú fiú.
- Szia! Te Isabella Swan vagy, én pedig Mike Newton. Táncolnál velem? – a hangja alapján egyből rájöttem, hogy az ő gondolatait hallottam.
- Mike, ne haragudj, de most oda kell mennem…
- Csak egy táncot, kérlek!
Fellökni nem akartam, mert akkor nem csak neki okoztam volna sérülést, hanem a többi ártatlanul táncolónak is. Ezért megpróbáltam kikerülni, de az sem jött össze, mert mindig elém került. Így magyarázkodásba kezdtem:
- De…
Még a mondatot sem fejeztem be, de az ő karjai már a derekamon voltak és forogni kezdett velem. Ezzel önmagában nem lenne semmi, de semmi bajom, mert rájöttem, hogy így előbb szabadulnék tőle, de a hormonoktól túlfűtött fantáziájába is képes volt bele vonni. Azt hittem, hogy ott nyomban eltöröm a kezeit, de meghallottam Em hangját.
- Ki akar fogadni? Szerintem Bella két másodperc alatt tíz helyen eltöri Mike csontjait. Látjátok, hogy milyen arcot vág Bella? A végén még őt kell lefognunk nem, pedig a mi újdonsült Rómeónkat. – hangos nevetésben tört ki, amikor fejben lejátszotta, „a mi lenne, ha Bella eltörné Mike csontjait” című fantáziáját.
Éreztem, hogy lassacskán elveszítem az önuralmam, és tényleg eltöröm ennek a fiúnak a csontjait. Ez ellen sürgősen tennem kellett valamit.
„Edward, légy szíves, segíts!”
A kérésemre egyből elindult. Mike mögé lépett és barátságosnak tűnő hangon kezdett el beszélni.
- Mike, azt hiszem Bella egyértelműen nemet mondott neked. Jobb lenne, ha elengednéd, és békén hagynád őt.
Mike nyugalmat erőltetett magára és elengedett. Oldalazva visszasétált a haverjaihoz, akik árgus szemekkel követték nyomon az eseményeket. Mi pedig újra táncolni kezdtünk. Az este további részében is táncoltunk vagy csókolóztunk, de egy pillanatig se engedtük el egymást. Tizenegy óra körül elbúcsúztunk a többiekről és elindultunk haza. Alig vártam már, hogy otthon legyünk. Lehet, hogy vámpír vagyok, de ez azért még nekem is sok (k). Most Edward szobájába mentünk. Csak ültünk a kanapén és egymás kezét fogva és csendbe burkolóztunk. De ez a csend sem volt kínos, mert élveztük egymás közelségét, amíg Alice be nem rontott, nyomában Jasperrel.
- Sziasztok! Tudom, hogy mit akartok mondani, de azt most hangoljátok! Holnap idejönnek Tanyáék. Csak egy max két napig maradnak. Még nem döntötték el.
- Alice! Talán ideje lenne mennünk. Bocs a zavarásért srácok.
Jasper elkezdte kihúzni Alice-t a szobából, aki harc nélkül nem akarta feladni, ezért össze-visszarúgkapált, de Jazz erősebb volt nála. Amint kimentek érdeklődve fordultam ismét vissza Edwardhoz.
- Kik azok a Tanyáék?
- Fogalmazzunk úgy, hogy ők az unokatestvéreink. Denaliban laknak, a klántagok pedig: Carmen és Elezar- ők egy párt alkotnak- Irina, Kate és Tanya a családfő.
- Mesélj nekem Tanyáról! Ő is olyan, mint Carlisle?
- Mit mesélhetnék róla? Egy átlagos vámpírnő, mint a többi fajtánk béli. – éreztem a hangján, hogy ideges lett Tanya említésére és tudtam, hogy valamit el akar előlem titkolni.
- Edward, mondd el az igazat! Légyszi!
- De hát ez az igazság!
- Jól van.
Felkeltem mellőle és kisétáltam a szobából. Éreztem, hogy a tekintetével követ. Lementem a nappaliba, mert tudtam, hogy ott találom Emmettet, akitől válaszokat kaphatok.
- Szia, Emmett! Eljönnél velem sétálni?
Furcsán nézett rám, de azért felpattant a kanapéról.
- Persze.
Egymás mellett futottunk az erdőbe, amikor már elég messze voltunk a háztól belekezdtem a mondandómba:
A pláza parkolójában kiszálltunk az autóinkból és mindannyian Alice köré gyűltünk, mintha ő lenne a hadvezér, mi pedig az engedelmes katonák, a pláza padig egy ellenséges erődítmény. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra, amit szinte rögtön le is hervasztott a tábornokasszony.
- Most irány a ruhabolt! Jasper, Emmett és Rosalie: ti kezditek az alkalmi ruhákkal, mi addig veszünk pár hétköznapi ruhát is. Aztán cserélünk.
Elindultunk a bejárat felé. Természetesen Alice és Jasper mentek elől, mögöttük Rosalie és Emmett, hátul pedig mi meneteltünk. Mintha a halálba mennénk, de valamicskét az enyhített ezen az érzésen, hogy Edward kézen fogott. Nagyon jól esett, de attól még rettegtem az elkövetkezendő óráktól.
- Van is okod rá. – szólt hátra nevetve Jasper.
- Kösz, hogy biztatsz.
A mozgólépcsőnél elváltak az útjaink. Alice beterelt minket egy boltba, ahol legalább kétszáz ruhát képes volt felpróbáltatni velünk. A pláne a dologban az volt, hogy a felpróbált ruhákból csak húsz darabot vettünk meg. De azt az első pillanattól fogva képtelen voltam felfogni, hogy miért próbáltatja fel velünk azokat az átkozott ruhákat, ha úgyis tudja, hogy melyik hogyan áll. Kezdem azt hinni, hogy Alice szadista hajlamú. Pihenő nélkül kellett cserélnünk boltot Rose-ékkal. Ott is rengeteg ruhát fel kellett próbálnunk, amíg Alice azt nem mondta, hogy „Ez az! Megtaláltuk a tökéletes ruhát!”
- Alice, ugye befejeztük már? – nyafogtunk, amikor már egy padon ültünk mindannyian.
- Dehogy, butusok! Most jön még csak a kedvenc részünk, igaz Rose? A kiegészítők! Na nyomás és ne halljak nyafogást!
A fiúkkal fájdalmas nyögést hallattunk. Este tíz órakor értünk haza. Edwarddal gyorsan kipakoltuk a ruhákat a csomagtartóból és valósággal menekültünk Alice elől a menedéket nyújtó szobámba. A szerzeményeinket behajítottuk a szobaméretű gardróbomba, aztán ledőltünk a hatalmas ágyamra.
- Azt hiszem, mindjárt kipurcanok. Tudod mit? Ölj meg most, és akkor nem kell több ilyenben részt vennem.
- Hogy képzeled? És akkor itt maradnék egyedül, hogy elviseljem ezt a borzalmat.
- Hallottam ám! – kiáltott fel sértődötten Alice.
- Alice, tudod, hogy szeretünk,- ha te nem is tudod, akkor is Jasper tudja- de ez nekünk már sok (k).
„Nem is tudom, hogy miért nem szeretik a vásárlást. Pedig nagyon jó dolog. Azok a csini rucik…”
Edwarddal nevetésben törtünk ki. Másnap délelőtt mindannyian elmentünk egy közös vadászatra. Miután jól laktunk visszafutottunk a házba. Éppen leültem volna a fiúkhoz, amikor Alice és Rosalie elkaptak és felhurcoltak Alice óriási fürdőszobájába. Alkonyodott, amikor végre kimehettem onnan. Azért el kell, ismernem, hogy jó munkát végeztek rajtam a lányok. De az már korántsem tetszett, hogy a mélykék estélyimhez illő magas sarkút is fel kellett vennem. Ha még ember lettem volna, szinte biztos, hogy kitörtem volna a nyakam. Ebbe belegondolni se mertem, amíg lesétáltunk a lépcsőn a nappaliban várakozó fiúkhoz. Amikor megláttak minket az arcukra kiült a büszkeség és a szeretet. Alice, amint leért a lépcsőről kézen fogta Jaspert és kihúzta a garázsba. Rosalie és Emmett csak egy szenvedélyes csók és egy bók után csatlakozott hozzájuk. Edwarddal egy darabig csak néztük egymást.
- Ennek a ruhának a színe valóban jól áll neked. Gyönyörű vagy! – suttogta és megcsókolt.
A csók után mi is csatlakoztunk a többiekhez. A suliba érve mindenki a párjával vonult be a tornaterembe. Edward egyből a táncparkett felé vezetett. A hideg futkosott a hátamon a táncoló párokat látva.
- Edward! – a hangom átcsapott a hisztérikus árnyalatba.
- Ne cirkuszolj Bella! Nem lesz semmi baj. Ez csak tánc nem holmi gyilkos dolog.
Legyőzötten bólintottam. A táncparkettre érve egyből forogni kezdtünk Rose és Em mellett. Megdöbbenve észleltem, hogy magamtól is tudok táncolni, ez némi képp javított a hangulatomon.
- Nem is olyan rossz.
- Na ugye? Én megmondtam. – gonosz mosoly kíséretében forogtunk tovább.
Nem tudom, meddig forogtunk csak arra lettem figyelmes, hogy Emmett lekér Edwardtól.
- Látom és hallom, hogy egymásra találtatok. – suttogta, úgy hogy csak én halljam. Elővigyázatosságból a prímszámokat sorolta magában, bár nem tudom, hogy miért. Talán attól félt, hogy ha Edward meghalja a gondolatait, akkor leharapja a fejét?
- Mondhatjuk így is. – válaszoltam én is suttogva.
Némán forogtunk tovább. Mind a ketten elmélyedtünk a gondolatainkban.
- Most Jazz jön. – jelentette be ellent, mondást nem tűrve. Átadta Jaspernek a kezem és már ment is Alice-hez.
Vele is némán forogtunk, de a csönd nem volt kínos, sőt! Megnyugtató volt, amit minden bizonnyal neki köszönhetek.
„Vajon táncolna velem az új lány? Olyan szép. Tánc után talán valami több is lehetne. Először járnék vele, aztán majd meglátjuk.” – egy ismeretlen férfihangot hallottam a fejemben.
Biztos voltam benne, hogy Edward figyelmét sem kerülte el ez az apró gondolat, mert hangosan felmordult.
- Jasper… - szólaltam meg kétségbe esetten.
- Menjünk. Lenyugtatom, aztán táncoljatok tovább, mintha mi sem történt volna. Nyugi! Nem fogja bántani, ha rajtam múlik. – jelentette ki szilárdan.
Együtt indultunk el Edward és Rosalie felé, de én a táncoló párok miatt kicsit lemaradtam Jasper mögött. Már majdnem odaértünk, de akkor a semmiből elém lépett egy pattanásos arcú, szőke hajú fiú.
- Szia! Te Isabella Swan vagy, én pedig Mike Newton. Táncolnál velem? – a hangja alapján egyből rájöttem, hogy az ő gondolatait hallottam.
- Mike, ne haragudj, de most oda kell mennem…
- Csak egy táncot, kérlek!
Fellökni nem akartam, mert akkor nem csak neki okoztam volna sérülést, hanem a többi ártatlanul táncolónak is. Ezért megpróbáltam kikerülni, de az sem jött össze, mert mindig elém került. Így magyarázkodásba kezdtem:
- De…
Még a mondatot sem fejeztem be, de az ő karjai már a derekamon voltak és forogni kezdett velem. Ezzel önmagában nem lenne semmi, de semmi bajom, mert rájöttem, hogy így előbb szabadulnék tőle, de a hormonoktól túlfűtött fantáziájába is képes volt bele vonni. Azt hittem, hogy ott nyomban eltöröm a kezeit, de meghallottam Em hangját.
- Ki akar fogadni? Szerintem Bella két másodperc alatt tíz helyen eltöri Mike csontjait. Látjátok, hogy milyen arcot vág Bella? A végén még őt kell lefognunk nem, pedig a mi újdonsült Rómeónkat. – hangos nevetésben tört ki, amikor fejben lejátszotta, „a mi lenne, ha Bella eltörné Mike csontjait” című fantáziáját.
Éreztem, hogy lassacskán elveszítem az önuralmam, és tényleg eltöröm ennek a fiúnak a csontjait. Ez ellen sürgősen tennem kellett valamit.
„Edward, légy szíves, segíts!”
A kérésemre egyből elindult. Mike mögé lépett és barátságosnak tűnő hangon kezdett el beszélni.
- Mike, azt hiszem Bella egyértelműen nemet mondott neked. Jobb lenne, ha elengednéd, és békén hagynád őt.
Mike nyugalmat erőltetett magára és elengedett. Oldalazva visszasétált a haverjaihoz, akik árgus szemekkel követték nyomon az eseményeket. Mi pedig újra táncolni kezdtünk. Az este további részében is táncoltunk vagy csókolóztunk, de egy pillanatig se engedtük el egymást. Tizenegy óra körül elbúcsúztunk a többiekről és elindultunk haza. Alig vártam már, hogy otthon legyünk. Lehet, hogy vámpír vagyok, de ez azért még nekem is sok (k). Most Edward szobájába mentünk. Csak ültünk a kanapén és egymás kezét fogva és csendbe burkolóztunk. De ez a csend sem volt kínos, mert élveztük egymás közelségét, amíg Alice be nem rontott, nyomában Jasperrel.
- Sziasztok! Tudom, hogy mit akartok mondani, de azt most hangoljátok! Holnap idejönnek Tanyáék. Csak egy max két napig maradnak. Még nem döntötték el.
- Alice! Talán ideje lenne mennünk. Bocs a zavarásért srácok.
Jasper elkezdte kihúzni Alice-t a szobából, aki harc nélkül nem akarta feladni, ezért össze-visszarúgkapált, de Jazz erősebb volt nála. Amint kimentek érdeklődve fordultam ismét vissza Edwardhoz.
- Kik azok a Tanyáék?
- Fogalmazzunk úgy, hogy ők az unokatestvéreink. Denaliban laknak, a klántagok pedig: Carmen és Elezar- ők egy párt alkotnak- Irina, Kate és Tanya a családfő.
- Mesélj nekem Tanyáról! Ő is olyan, mint Carlisle?
- Mit mesélhetnék róla? Egy átlagos vámpírnő, mint a többi fajtánk béli. – éreztem a hangján, hogy ideges lett Tanya említésére és tudtam, hogy valamit el akar előlem titkolni.
- Edward, mondd el az igazat! Légyszi!
- De hát ez az igazság!
- Jól van.
Felkeltem mellőle és kisétáltam a szobából. Éreztem, hogy a tekintetével követ. Lementem a nappaliba, mert tudtam, hogy ott találom Emmettet, akitől válaszokat kaphatok.
- Szia, Emmett! Eljönnél velem sétálni?
Furcsán nézett rám, de azért felpattant a kanapéról.
- Persze.
Egymás mellett futottunk az erdőbe, amikor már elég messze voltunk a háztól belekezdtem a mondandómba:
- Ki az a Tanya?
Álomvilág-5.fejezet
Egymás közelsége
( Bella szemszöge)
Edward leült a kanapéra, engem még mindig a karjaiban tartott, mint egy bébit. Vele érdekes módon tökéletes biztonságban éreztem magam.
Sajnálom Edward. – suttogtam.
Na, idefigyelj! Ne merd magadat hibáztatni!
De megölhetett volna téged!
De megmenekültünk, és ez a legfontosabb. Most pedig mesélj, ha akarsz.
Még én magam sem tudom, hogy mi volt ez az egész. Delinda sosem viselkedne így. Azt sem tudtam, hogy Alex meghalt, sőt! Azt sem tudom, hogy ki az a Tiffany.
Feltornásztam magam ülő helyzetbe, ő megölelt, én a vállába fúrtam az arcom és hangtalanul zokogtam. Amikor egy kicsit megnyugodtam felemeltem a fejem, hogy a szemeibe tudjak nézni.
Köszönöm, hogy megmentettél.
Amikor az ajkaira néztem, elfogott a vágy, hogy megcsókoljam. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz. Hűvös leheletét az ajkaimon éreztem, amik egyre jobban felforrósodtak. Amikor az ajkaink végre találkoztak hihetetlen érzések szabadultak fel bennem. Örültem, hogy Jasper nincs itt, mert akkor lebuktam volna. Megéreztem az ajakaimon a nyelvét, ami bebocsájtást kért a számba. Habozva szétnyíltak az ajkaim. Bent a számban a nyelveink vad ritmikus táncot jártak. Amikor elválltunk, zihálni kezdtünk, nem hittem volna, hogy ilyen vámpírokkal is előfordulhat. Én – már sokadszorra amióta itt vagyok- felpattantam és felfutottam a szobámba. Bella mit művelsz? Ezt nem lett volna szabad! Az énem egyik része dühöngött a csók miatt a másik pedig repetát kért. Haláltusa folyt a lelkemben. Az ominózus csókjelenet utáni napokban kerültem Edwardot. Tudom, hogy gyerekes megoldás, de jobb ötletem híján ezt kiviteleztem. Be is jött az a dolog péntekig, de pénteken kisütött a nap, ezért otthon kellett maradnunk. Miután Alice közölte a „rossz” hírt, eldöntöttem, hogy egész nap a szobámban fogok ücsörögni és a négy falat fogom bámulni. De közbejött a reggeli zongoraszó és a kíváncsiságom. kilopakodtam a lépcsőre és lenéztem, hogy mi is folyik a nappaliban. Ott Rosalie zongorázott és Emmett pedig őt figyelte; a nappaliban a bútorok a falnak voltak tolva, az így keletkezett üres helyen két pár táncolt. Én leültem a lépcsőre és onnan csodáltam őket. hallottam, hogy valaki mögém lép, Edward volt az.
Táncoljunk! – választ sem várva talpra állítót magával szemben.
Én nem tudok táncolni. – suttogtam elhaló hangon.
Nem baj, elég, ha én tudok.
Felemelt és a lábára állított, - mint egy öt évest- a vállaira tette a kezeimet, a sajátjaimat pedig a derekam köré fonta, így forogtunk. Óvatosan magához szorított, mintha attól félne, hogy kettétör. A mellkasába fúrtam a fejem éreztem, hogy az egész testem tűzforró a vágytól és nem csak az enyém, hanem Edwardé is. Be kellett vallanom magamnak, hogy pokolian jól éreztem magam Edwarddal. A dal véget ért, de Edward még mindig „fogva tartott”.
Edward, vége van a dalnak. – motyogtam a mellkasába.
Egyszer minden dal véget ér, de ettől még élvezhetjük a zenét. – suttogta csábítóan a fülembe.
Odaszorított a falhoz, de fájdalmat nem okozott. A szemeiben most felismertem a szerelmet, a gyengédséget és a vágyakozást. Pontosan ugyanazokat az érzelmeket, amiket én is éreztem a találkozásunk óta.
Bella, én, szeretlek téged. – alig hittem a fülemnek.
Edward, akár hiszed, akár nem én is szeretlek téged. – kimondtam! Végre hangosan is kimondtam, azt, ami már napok óta „nyomta” a lelkem, és Edward is szeret engem!
Olyan vadul csókolt meg, mintha egész életében erre az egy csókra várt volna. Valahogy bebotorkáltunk a szobámba, ott leültetett az ágyra. Testével lassan az ágyra döntött, én a dereka köré fontam a lábaimat, ezzel még közelebb húztam őt a felhevült testemhez. Ekkor hirtelen mindketten észbe kaptunk, én elengedtem Edward derekát, ő pedig legördült rólam, de még mindig mellettem feküdt.
Ez gyors. – mondtam zihálva.
Igen. Előtte talán el kéne mennünk a bálba. – döbbenten meredtem rá. - Kérlek.
Elkövettem azt a súlyos hibát, hogy belenéztem a szemeibe. Ha most még ember lennék, tuti elfelejtenék levegőt venni és elájulnék. Elbűvölt a szemeivel. Sután bólintottam, hogy beleegyezek, jutalmul egy ellenállhatatlan mosolyt kaptam.
De még ruhám sincs. – mondtam reménykedve. Ez volt az utolsó reménysugaram.
Alice robbant be a szobába és izgatottan visítozni kezdett:
Még előttünk van az egész délután és az este! Délután vásárolni megyünk! Vita nincs! Mindenki jön!
Még nekem is mennem kell? – kérdezte mellettem fájdalmasan az Adonisz.
Hát persze. Bella nélküled nem jönne le, te pedig Bella nélkül.
De hát a nap… - próbálkoztam én is. Nem szeretek vásárolni.
Délután már felhős lesz az ég. – jelentette ki vidáman és légiesen kiugrált a szobából.
Ugye nem kell jelmezbe öltözni? – kérdeztem rosszat sejtve.
Nem. Habár jó buli lenne, ha mi vámpírnak öltöznénk. – most Emmett jött be szintén kopogás nélkül.
Ma senki sem tud kopogni? – kérdezte a szemeit forgatva Edward.
„ Tudtommal semmit sem zavartam meg!” – üvöltötte gondolatban Em.
Ne üvölts! Rendes hangerőnél is eljut a tudatunkig. – Emmett hátat fordított nekünk és kisétált a szobából. Az ajtót becsapta maga mögött.
Hangosan felnevettünk. Az egész délelőttöt átbeszélgettük. Délután egy körül Alice feljött értünk és közölte, hogy indulnunk kell, így hát mit tehettünk volna? Lementünk a garázsba, ahol Emmett mindent tudó vigyorral fogadott minket.
Seattle-be megyünk. Carlisle, Esme, jó lenne, ha a többieknek is elmondanátok a dolgokat.
„ Vajon hogy reagálnak?” – aggodalmaskodott Esme.
„ Elképesztő! Ezek az érzelmek! Vajon kié? Hát persze! Edwardé és Belláé.”
Egészen eddig Jasper és Alice képességét „elnyomtam” magamban, de most viszont eluralkodott rajtam a kíváncsiság. Vajon milyen érzelmekről beszélt Jazz? Elhatároztam, hogy le fogom „tapogatni” Edward érzelmeit,de csak akkor, ha kettesben leszünk. Úgy könnyebb lesz.
„ Hé, Bella, tudom, hogy hallasz! Vicces lesz.” – hát persze! Alice már látta, hogy mi fog kisülni a tervemből.
Carlisle megköszörülte a torkát, ezzel elérte, hogy ráfigyeljünk.
Esme-vel szeretnénk pár hétre elutazni Londonba, kikapcsolódás gyanánt. Ma indulunk repülővel. Legkésőbb egy hónap múlva visszajövünk. Addig is meg szeretnénk titeket kérni, hogy ugyanúgy csináljatok mindent, mint eddig. Alice, minden rendben lesz?
Igen. Indulhatnánk már?
Persze. – mondtuk egyszerre.
Rosalie és Emmett, Rose tűzpiros autójával indultak el; Carlisle és Esme a Mercedesszel; Alice és Jasper Edward Volvo-jával; mi pedig az én kocsimmal akartunk útnak indulni. A többiek már elindultak, de mi még mindig a garázsban álltunk és civakodtunk.
Edward, ez az én kocsim, tehát én vezetek!
De te lassan vezetsz!
Te pedig túl gyorsan. Neked az lassú, hogy százhússzal megyek?!
Igen! Megkaphatnám végre a kulcsot?
Megcsörrent a zsebemben a telefonom. Szúrós szemekkel meredtem Edwardra, ezért nem néztem meg, hogy ki hív.
Ez nem lehet igaz! Ti még mindig a garázsban álltok! Mind a ketten iszonyú makacsok vagytok! Bella, add oda Edwardnak azt az átkozott kulcsot és gyertek már utánunk! – azzal letette.
Megkaphatom a kulcsot? – kérdezte újra mézédes hangon. Odadobtam neki és durcásan beültem az anyósülésre. Elterveztem, hogy egész úton nem fogok hozzászólni. Edward. Miután beült mellém indított és elkezdett száguldozni. Én figyelem elterelés gyanánt bekapcsoltam a rádiót. Kellemes zene szólt. Így mentünk egészen a Seattle-i repülőtérig. Ott könnyes – ha lett volna könnyünk- búcsút vettünk a szüleinktől. Esme mindannyiunk lelkére kötötte, hogy vigyázzunk magunkra és egymásra, valamint azt, hogy hívjuk fel őket. Miután felszálltak a Londonba tartó gépre, mi Alice vezetésével megrohamoztunk egy plázát.
Edward leült a kanapéra, engem még mindig a karjaiban tartott, mint egy bébit. Vele érdekes módon tökéletes biztonságban éreztem magam.
Sajnálom Edward. – suttogtam.
Na, idefigyelj! Ne merd magadat hibáztatni!
De megölhetett volna téged!
De megmenekültünk, és ez a legfontosabb. Most pedig mesélj, ha akarsz.
Még én magam sem tudom, hogy mi volt ez az egész. Delinda sosem viselkedne így. Azt sem tudtam, hogy Alex meghalt, sőt! Azt sem tudom, hogy ki az a Tiffany.
Feltornásztam magam ülő helyzetbe, ő megölelt, én a vállába fúrtam az arcom és hangtalanul zokogtam. Amikor egy kicsit megnyugodtam felemeltem a fejem, hogy a szemeibe tudjak nézni.
Köszönöm, hogy megmentettél.
Amikor az ajkaira néztem, elfogott a vágy, hogy megcsókoljam. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz. Hűvös leheletét az ajkaimon éreztem, amik egyre jobban felforrósodtak. Amikor az ajkaink végre találkoztak hihetetlen érzések szabadultak fel bennem. Örültem, hogy Jasper nincs itt, mert akkor lebuktam volna. Megéreztem az ajakaimon a nyelvét, ami bebocsájtást kért a számba. Habozva szétnyíltak az ajkaim. Bent a számban a nyelveink vad ritmikus táncot jártak. Amikor elválltunk, zihálni kezdtünk, nem hittem volna, hogy ilyen vámpírokkal is előfordulhat. Én – már sokadszorra amióta itt vagyok- felpattantam és felfutottam a szobámba. Bella mit művelsz? Ezt nem lett volna szabad! Az énem egyik része dühöngött a csók miatt a másik pedig repetát kért. Haláltusa folyt a lelkemben. Az ominózus csókjelenet utáni napokban kerültem Edwardot. Tudom, hogy gyerekes megoldás, de jobb ötletem híján ezt kiviteleztem. Be is jött az a dolog péntekig, de pénteken kisütött a nap, ezért otthon kellett maradnunk. Miután Alice közölte a „rossz” hírt, eldöntöttem, hogy egész nap a szobámban fogok ücsörögni és a négy falat fogom bámulni. De közbejött a reggeli zongoraszó és a kíváncsiságom. kilopakodtam a lépcsőre és lenéztem, hogy mi is folyik a nappaliban. Ott Rosalie zongorázott és Emmett pedig őt figyelte; a nappaliban a bútorok a falnak voltak tolva, az így keletkezett üres helyen két pár táncolt. Én leültem a lépcsőre és onnan csodáltam őket. hallottam, hogy valaki mögém lép, Edward volt az.
Táncoljunk! – választ sem várva talpra állítót magával szemben.
Én nem tudok táncolni. – suttogtam elhaló hangon.
Nem baj, elég, ha én tudok.
Felemelt és a lábára állított, - mint egy öt évest- a vállaira tette a kezeimet, a sajátjaimat pedig a derekam köré fonta, így forogtunk. Óvatosan magához szorított, mintha attól félne, hogy kettétör. A mellkasába fúrtam a fejem éreztem, hogy az egész testem tűzforró a vágytól és nem csak az enyém, hanem Edwardé is. Be kellett vallanom magamnak, hogy pokolian jól éreztem magam Edwarddal. A dal véget ért, de Edward még mindig „fogva tartott”.
Edward, vége van a dalnak. – motyogtam a mellkasába.
Egyszer minden dal véget ér, de ettől még élvezhetjük a zenét. – suttogta csábítóan a fülembe.
Odaszorított a falhoz, de fájdalmat nem okozott. A szemeiben most felismertem a szerelmet, a gyengédséget és a vágyakozást. Pontosan ugyanazokat az érzelmeket, amiket én is éreztem a találkozásunk óta.
Bella, én, szeretlek téged. – alig hittem a fülemnek.
Edward, akár hiszed, akár nem én is szeretlek téged. – kimondtam! Végre hangosan is kimondtam, azt, ami már napok óta „nyomta” a lelkem, és Edward is szeret engem!
Olyan vadul csókolt meg, mintha egész életében erre az egy csókra várt volna. Valahogy bebotorkáltunk a szobámba, ott leültetett az ágyra. Testével lassan az ágyra döntött, én a dereka köré fontam a lábaimat, ezzel még közelebb húztam őt a felhevült testemhez. Ekkor hirtelen mindketten észbe kaptunk, én elengedtem Edward derekát, ő pedig legördült rólam, de még mindig mellettem feküdt.
Ez gyors. – mondtam zihálva.
Igen. Előtte talán el kéne mennünk a bálba. – döbbenten meredtem rá. - Kérlek.
Elkövettem azt a súlyos hibát, hogy belenéztem a szemeibe. Ha most még ember lennék, tuti elfelejtenék levegőt venni és elájulnék. Elbűvölt a szemeivel. Sután bólintottam, hogy beleegyezek, jutalmul egy ellenállhatatlan mosolyt kaptam.
De még ruhám sincs. – mondtam reménykedve. Ez volt az utolsó reménysugaram.
Alice robbant be a szobába és izgatottan visítozni kezdett:
Még előttünk van az egész délután és az este! Délután vásárolni megyünk! Vita nincs! Mindenki jön!
Még nekem is mennem kell? – kérdezte mellettem fájdalmasan az Adonisz.
Hát persze. Bella nélküled nem jönne le, te pedig Bella nélkül.
De hát a nap… - próbálkoztam én is. Nem szeretek vásárolni.
Délután már felhős lesz az ég. – jelentette ki vidáman és légiesen kiugrált a szobából.
Ugye nem kell jelmezbe öltözni? – kérdeztem rosszat sejtve.
Nem. Habár jó buli lenne, ha mi vámpírnak öltöznénk. – most Emmett jött be szintén kopogás nélkül.
Ma senki sem tud kopogni? – kérdezte a szemeit forgatva Edward.
„ Tudtommal semmit sem zavartam meg!” – üvöltötte gondolatban Em.
Ne üvölts! Rendes hangerőnél is eljut a tudatunkig. – Emmett hátat fordított nekünk és kisétált a szobából. Az ajtót becsapta maga mögött.
Hangosan felnevettünk. Az egész délelőttöt átbeszélgettük. Délután egy körül Alice feljött értünk és közölte, hogy indulnunk kell, így hát mit tehettünk volna? Lementünk a garázsba, ahol Emmett mindent tudó vigyorral fogadott minket.
Seattle-be megyünk. Carlisle, Esme, jó lenne, ha a többieknek is elmondanátok a dolgokat.
„ Vajon hogy reagálnak?” – aggodalmaskodott Esme.
„ Elképesztő! Ezek az érzelmek! Vajon kié? Hát persze! Edwardé és Belláé.”
Egészen eddig Jasper és Alice képességét „elnyomtam” magamban, de most viszont eluralkodott rajtam a kíváncsiság. Vajon milyen érzelmekről beszélt Jazz? Elhatároztam, hogy le fogom „tapogatni” Edward érzelmeit,de csak akkor, ha kettesben leszünk. Úgy könnyebb lesz.
„ Hé, Bella, tudom, hogy hallasz! Vicces lesz.” – hát persze! Alice már látta, hogy mi fog kisülni a tervemből.
Carlisle megköszörülte a torkát, ezzel elérte, hogy ráfigyeljünk.
Esme-vel szeretnénk pár hétre elutazni Londonba, kikapcsolódás gyanánt. Ma indulunk repülővel. Legkésőbb egy hónap múlva visszajövünk. Addig is meg szeretnénk titeket kérni, hogy ugyanúgy csináljatok mindent, mint eddig. Alice, minden rendben lesz?
Igen. Indulhatnánk már?
Persze. – mondtuk egyszerre.
Rosalie és Emmett, Rose tűzpiros autójával indultak el; Carlisle és Esme a Mercedesszel; Alice és Jasper Edward Volvo-jával; mi pedig az én kocsimmal akartunk útnak indulni. A többiek már elindultak, de mi még mindig a garázsban álltunk és civakodtunk.
Edward, ez az én kocsim, tehát én vezetek!
De te lassan vezetsz!
Te pedig túl gyorsan. Neked az lassú, hogy százhússzal megyek?!
Igen! Megkaphatnám végre a kulcsot?
Megcsörrent a zsebemben a telefonom. Szúrós szemekkel meredtem Edwardra, ezért nem néztem meg, hogy ki hív.
Ez nem lehet igaz! Ti még mindig a garázsban álltok! Mind a ketten iszonyú makacsok vagytok! Bella, add oda Edwardnak azt az átkozott kulcsot és gyertek már utánunk! – azzal letette.
Megkaphatom a kulcsot? – kérdezte újra mézédes hangon. Odadobtam neki és durcásan beültem az anyósülésre. Elterveztem, hogy egész úton nem fogok hozzászólni. Edward. Miután beült mellém indított és elkezdett száguldozni. Én figyelem elterelés gyanánt bekapcsoltam a rádiót. Kellemes zene szólt. Így mentünk egészen a Seattle-i repülőtérig. Ott könnyes – ha lett volna könnyünk- búcsút vettünk a szüleinktől. Esme mindannyiunk lelkére kötötte, hogy vigyázzunk magunkra és egymásra, valamint azt, hogy hívjuk fel őket. Miután felszálltak a Londonba tartó gépre, mi Alice vezetésével megrohamoztunk egy plázát.
Álomvilág-4.fejezet
Beszélgessünk!
( Bella szemszöge)
Rend van a szobámban! – mondta elismerően. – Láttam kipakoltál már a saját szobádban.
Igen, de az nem nyugtatott le, ezért átjöttem ide. Itt teljesen lenyugodtam.
Edward bejött a szobába és leült a kanapé egyik végébe, ugyanúgy, mint délután. Merengve nézett körbe a szobájába és néha elismerően hümmögött.
A bál miatt vagy ideges? – bólintottam. – Nekem se ez a kedvenc időtöltésem elhiheted. Sajnálom, hogy nem győztem le Emmettet.
Semmi baj. Talán túlélem.
Te tudod, hogy miért pont ezt az átkozott bált hozta fel hős szerelmes? – kérdezte gondterhelt arccal. Gyorsan végiggondoltam, hogy elmondjam-e neki, úgy határoztam, hogy elmondom neki a történetem egy részét.
Azért, mert volt réges- régen egy emberlány, aki utoljára emberként volt bálon, és az óta még csak ilyen helyek közelében se járt. A lány utolsó bálján egy párbaj tört ki a lány apja és a lány vőlegénye között. Amikor a férfi le akarta szúrni a mennyasszonyát, a lány apja elé vetette magát és így ő halt meg. A férfi ismét a lányt vette célba, belészúrta a kardot, aztán elment, mert azt hitte, hogy a lány meghalt. A lány haldoklott; egy nő betévedt abba a terembe ahol a lány volt. Megnézte és megkérdezte tőle, hogy akar-e élni; a lány természetesen nem értette a nő szavait, de igent mondott. Erre azt felelte, hogy fájni fog és lehet, hogy meg fogja bánni a döntését. A nő elvitte a közeli erdőbe a lányt. Mint rájöttél a nő egy vámpír volt és a történet rólam szól. Megharapott a nő. Azóta nem láttam. Örökre 19 éves maradtam.
Emmett tudta ezt?
Nem. Csak azt tudta, hogy egy bálon történt és, hogy az óta nem voltam bálon.
Ez mikor volt és hol? Nem muszáj, elmondanod, ha nem akarod. Csak tudod, kíváncsi vagyok. – leültem a kanapé másik végére és ott folytattam a „rémmesét”.
Tudod ezeket még senkinek sem mondtam el. Épp ideje lenne elkezdenem.
Hát igen. – helyeselt. Nevetnem kellett: tisztára mintha pszichiáternél lennék.
Igenis Doktor úr. Franciaországban, 1850-ben.
Féltem, hogy untatom, de amikor belenéztem a szemeibe, csak érdeklődést, kíváncsiságot és még valamit láttam, amit nem tudtam hova tenni. Tudtam, hogy már láttam sok ember és vámpír – főleg férfi – szemében is, de velük nem foglalkoztam. Viszont Edward érzelmei érdekeltek, talán túlságosan is.
Tehát te jóval idősebb vagy, mint én. 1901-ben születtem és 1918-ben lettem vámpír. Te mindig állatvéren éltél? – kicsit meglepett ez a kérdés, habár magam sem tudom, hogy miért.
Válaszolok, ha nem nevetsz ki.
Ígérem, hogy nem nevetlek ki. – nem tudom miért, de hittem neki.
Én már emberként is rosszul voltam a vértől és ez vámpírként sem változott. Nekem akkor és még a mai napig is az a természetes, hogy állatvéren élek.
Egy vámpír, aki irtózik a vértől. Ilyenről se hallottam még. – ígérete ellenére mégis kinevetett.
Eldöntöttem, hogy bosszút állok, gyors döntést hoztam. Lentről kacagást hallottam, ebből tudtam, hogy Alice már látta, mi fog történni Mr. Ígérem Nem Foglak Kinevetni-vel.
Gyors mozdulattal lelöktem a kanapéról és a helyére csúszattam. Edward hangos koppanással ért földet, ott elterült és meglepődve nézett fel rám.
Hogy kerültél oda? Minden rendben van? – kérdeztem álaggodalommal.
Alig bírtam ki nevetés nélkül. Miközben kacagtam észre se vettem, hogy Edward felült és elkapta a kezem, ezzel elérte, hogy egyenesen ráessek. Ijedten néztem a szemeibe. Most rajta volt a sor, hogy kacagjon. Elég félreérthető pózban voltunk, ezért imádkoztam, hogy senki se jöjjön be, de természetesen Emmettnek PONT abban a pillanatban jutott eszébe, hogy beszélni akar velünk. Kopogás nélkül lépett be, és amikor meglátott minket kajánul vigyorogni kezdett.
Nocsak, nocsak, ti máris egymásra találtatok vagy inkább feküdtetek. Ha szóltok előre, akkor nagyon szívesen elhagytuk volna a házat, hogy kettesben legyetek, de így legalább van ingyen pornó. – felpattantam Edwardról és kifutottam Emmett mellett a szobából át a sajátomba.
Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam az ablakot és kiugrottam. Futni kezdtem az éj leple alatt. Szükségem volt egy kis gondolkodási időre: teljesen meg voltam zavarodva, azt hiszem, hogy beleszerettem Edward Cullenbe!
( Edward szemszöge)
Félreérthetetlen pózban feküdtünk Bellával a földön. Elég kényelmes volt ez a testhelyzet. Edward mit művelsz? Tisztára mintha Emmett gondolatai lennének az én fejemben! Titkon talán én is ilyen perverz lennék? A gondolataimból egy hívatlan vendég érkezése rángatott ki. Ki más lett volna az, mint a drága jó Emmett? Amikor meglátta, hogy milyen testhelyzetben vagyunk, mindent tudóan vigyorogni kezdett.
Nocsak, nocsak, ti máris egymásra találtatok vagy inkább feküdtetek. Ha szóltok előre, akkor nagyon szívesen elhagytuk volna a házat, hogy kettesben legyetek, de így legalább van ingyen pornó.
Bella hirtelen felpattant rólam és kiviharzott Emmett mellett. Hallottuk, hogy átfutott a szobájába, ott kinyitotta az ablakot és kiugrott. Egyenesen befutott az erdőbe. A bátyám hülyesége miatt forrt bennem a düh. Lassan feltápászkodtam a padlóról és odaálltam az ablak elé. Csak bámultam kifelé hátha megpillantom valahol Bellát. Emmett mögém lépett komoly arccal. Tudtam, hogy a következő beszélgetésre nagy szükségem lenne, de nem akartam erről az egész „Bella és Edward szerelmesek” -ügyről beszélgetni, csak sajnos nem tudtam mit tenni ellene. Belátom, szükségem volt valakire, akivel megbeszélhetem, de abban erősen kételkedtem, hogy az a személy pont a bátyám lenne.
Mi van Bellával és veled?
Nem tudom.
Annyira látszik rajtad, hogy még sosem volt dolgod nővel! De most itt az ideje, hogy felvilágosítsalak. Mivel sürget az idő, ezért csak Belláról fogunk társalogni.
Kösz, hogy segíteni próbálsz, de most nincs kedvem beszélgetni.
Casanova, ki mondta, hogy mindkettőnknek kell beszélnie? Elég lesz az is, ha csak végighallgatod a mondandómat. – kutató tekintete elől nem tudtam menekülni, beláttam, hogy akár akarom akár nem úgy is el fogja mondani nekem amit, akar.
Legyen!
Amit most fogok mondani, azt nem adhatod tovább Bellának. mondanám, hogy tegyük le a Megszeghetetlen Esküt, pont úgy, mint a Harry Potterben, de ennyire azért mi nem vagyunk misztikusak. - ezen már nekem is nevetnem kellett. - Most pedig legyél komoly, mint én. Delinda – Bella húga - mesélte el nekem ezeket a dolgokat, amiket most tovább adok neked. Linda előbb lett vámpír, mint Bella ezért ő tisztán emlékszik a történtekre. Nem tudom, mennyit tudsz arról, hogy hogyan lett Bella vámpír.
Mindent szó szerint elmeséltem neki, amit Bella mondott nekem az átváltozásáról.
Értem. Bellára az átváltozása után Delinda talált rá, mivel ő még akkor embervéren élt, ezt a módszert akarta megmutatni Bellának is. De a kiscsaj már akkor is rettentően makacs teremtés volt. Állatvéren kezdett el élni és a húgát is áttérítette. Néhány fontos dolgot még el kell mondanom Belláról: ő még soha nem volt szerelmes és mindig magányos volt, habár a húga szinte mindig vele volt. Amint látod, nagyon hasonlítotok. Ahogy ismerlek titeket, most azon tűnődtök, hogy mi ez a zűrzavar, amit éreztek és, hogy miért vonzódtok egymáshoz (főleg szexuálisan, ahogy észrevettem). Bocs, hogy nekem kell közölnöm veled a végzetes kórt, de egymásba szeretetek. Ha tudom, hogy mi folyik itt, hidd, el nem jövök be (csak távolról szemlélem az eseményeket). Szeretnélek már mind a kettőtöket boldognak látni (egymással). Bellát se és téged se láttalak még ilyen felspannoltnak. Jasper mondta el, hogy vonzódtok egymáshoz (mindenhogyan) és, hogy szerelmet is éreztek egymás iránt, habár még nem tudjátok, hogy mi is ez. Te jó ég! Nem is csoda! Mr. és Miss. Szűzies Élet.
Nagyon elképedtem Em szavait hallva. Be kellett vallanom, (de csak magamnak) hogy igaza van.
Nyugi Rómeó, nem lesz itt semmi gáz, ha magadat adod.
Hirtelen egy kétségbeesett hangot hallottam a fejemben. Alice-é volt az.
„ Edward! Veszélyben van!” – ezután megmutatta a látomását, amiben Bellát egy ismeretlen nő nekicsapja egy fánk.
Nem is kellett több. Kinyitottam az ablakom és kiugrottam. Követni kezdtem Bella illatát, eszeveszett tempóban futottam. Az erdő közepén felé haladva hangokat hallottam: az egyik Belláé volt a másik az ismeretlené. Bella, mint Alice látomásában, egy fatövében „ült” sokktól kikerekedett szemekkel. A támadója nagyon hasonlított rá csak szőke haja volt és vérvörös szeme. Amikor észrevettek, az idegen bájosan mosolyogni kezdett rám, Bella pedig szívszorítóan nézett.
Egy látogató. Látom, ismeritek egymást. Így még jobb lesz. Nővérkém, most én veszem el tőled azt, akit te szeretsz. Végig fogod nézni a halálát, mert te tehetsz Alex haláláról. Miattad talált ránk Tiffany.
Delinda, nekem semmi közöm Alex halálához. Hagyd elmenni Edwardot, kérlek!
Na, ne röhögtess! – odarohant Bellához, Delinda szemeiben gyilkos fény csillant. Felkapta a lányernyedt testét és egy sziklához vágta.
A szikla hangos reccsenéssel darabokra törött. A nő újra Bella fölé tornyosult, és rám nem figyelt. Így tökéletes célpontot nyújtott nekem, hátulról leütöttem. Amíg támolygott, felkaptam a „halálsápadt” lány „törékeny” testét és futni kezdtem vele a villa felé. A villához érve se lassítottam a tempómon, azzal a lendülettel, amivel jöttem berontottam az üres nappaliba. Csak egy cetli várt minket a kanapén: „Bella támadója után mentünk. Te vigasztald meg szegénykét. Magát fogja hibáztatni. Alice.” Leültem a kanapéra, Bellát még mindig az ölemben tartottam.
Álomvilág-3.fejezet
Pillangók a gyomromban - vajon mit jelenthet ez?
( Bella szemszöge)
A suliból Edwarddal elmentünk a motelbe, ahol megszálltam. Miközben pakoltam újra felvontam a pajzsot az elmém köré. Nem akartam, hogy Edward megtudja, mit érzek iránta. Amikor vele vagyok a gyomromban, mintha ezer pillangó verdesne. Teljesen megbabonázott ez a fiú a tekintetével. Alig ismerem, mégis azt hiszem beleszerettem. A pillangók is ezt jelentenék? Én nem tudom. Szerettem volna megérinteni a haját, az arcát; szerettem volna megcsókolni. Bella! Te ilyenekre nem gondolhatsz! Mi van, ha ő nem így gondol rád? Teljesen összetörnél! Ezt nem engedheted meg magadnak!
-Bella! – már az utcán álltunk a kocsim előtt, de nem tudtam, hogy hogyan kerültünk ide. Hiszen az előbb még bent pakoltunk. – Figyelsz te rám?
-Bocsi. Azt hiszem elkalandoztam. Mit is mondtál az előbb? – erre csak féloldalasan elmosolyodott, így még helyesebb volt, mint általában, pedig akkor sem panaszkodhatott. Iszonyat jó pasi!
-Azt mondtam, hogy jobb lenne, ha én vezetnék.
-Azt már nem!
-Cö cö cö! Oda sem találnál a házhoz!
-De igen! – felvettem a durcás kisgyerek pózt, ami miatt újból mosolyogni kezdett.
-Isabella! – olyan lágyan ejtette ki a nevem, és olyan gyengéden, szeretetteljesen nézett rám! Azt hittem abban a pillanatban elolvadok. Gyerünk Bella, szedd már össze magad! – Hadd vezessek én. Ígérem, meghálálom
-Vigyázz, mert szavadon foglak! – szemeit a szemeimbe fúrta. Így álltunk egy végtelennek tűnő percig.
Odadobtam neki a kulcsot, ő kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. Beültem, ő gyorsan megkerülte az autót és beült mellém. Önelégülten vigyorgott rám. Eszméletlenül gyorsan hajtott; alig öt perc alatt odaértünk a házukhoz, amit mostantól én is az otthonomnak nevezhettem. Az elmémről levettem a pajzsot, mert tudni szerettem volna a gondolataikat, amik rám vonatkoznak. A ház előtt egy gyönyörű nő és egy jóképű férfi állt. Emmett leírásából egyből rájöttem, hogy ők csakis Esme és Carlisle lehet. kiszálltunk az autóból; Edward bátorítóan rám mosolygott, és elindultunk a nevelőszülei felé.
-Carlisle, Esme! Ő itt Bella.
-Bella, nagyon örülünk, hogy ideköltözöl. Emmett már sokat mesélt rólad. – Esme nagyon barátságos volt velem. És a gondolataiból is csak az derült ki, hogy nagyon örül az érkezésemnek. -Köszönöm, hogy befogadnak.
-Kérlek, tegezz minket. – mindketten rám mosolyogtak.
-Szívesen! – mosolyogtam vissza bátortalanul.
-Edward, vezesd körbe Bellát. Bella szeretném, ha otthon éreznéd magad. – ha most sírni tudnék, biztos potyognának a könnyeim.
Nem tudtam mit is mondhatnék, ezért odamentem Esme- hez és szorosan megöleltem. Megpróbáltam minden érzésemet ebbe az ölelésbe sűríteni.
„ Edward, szerinted is lehetne a lányom? Vajon szeretné? Olyan aranyos!”
-Igen, szeretnék a lányod lenni. – mondtam neki boldogan.
Láttam rajta, hogy nagyon meghatódott. Mindig is szerettem volna olyan anyukát, mint amilyen Esme. Most rajta volt a sor, hogy könnyek nélkül zokogjon a vállamon, amikor aránylag megnyugodott elengedtük egymást és Carlisle nyugtatgatta tovább.
„ Gyere, menjünk be.”
Edwarddal némán mentünk be. A ház belülről, ha lehet még szebb volt, mint kívülről.
-Hű! Ez gyönyörű! – mondtam álmélkodva.
-Tetszik?
-Nagyon.
-Tetszik?
-Nagyon.
Edward minden egyes helyiséget megmutatott. A második emeleten már csak két ajtó mögötti helyiséget nem láttam.
-Melyik szobát szeretnéd látni előbb?
-Választhatok?
-Persze.
-Azt szeretném látni először. – a közelebbi ajtóra mutattam.
-Reméltem, hogy a másikat választod. – kinyitotta az ajtót. – Ez az én szobám.
-Bemehetek? – kérdezetem tőle nagy boci szemekkel.
-Miért is ne?
-Választhatok?
-Persze.
-Azt szeretném látni először. – a közelebbi ajtóra mutattam.
-Reméltem, hogy a másikat választod. – kinyitotta az ajtót. – Ez az én szobám.
-Bemehetek? – kérdezetem tőle nagy boci szemekkel.
-Miért is ne?
Tetszett a szobája. Rengeteg CD-je és könyve volt. A fekete bőrkanapé nagyon illett a szobához. Körbejártam az egész szobát, mindent megnéztem. Edward közben leült a kanapé egyik végébe és onnan figyelte, hogy mit csinálok. Miután befejeztem a vizsgálódást leültem a kanapé másik végébe.
-Rendetlen a szobád, de nekem tetszik. Annyira te vagy.
-Szóval én egy rendetlen vámpír vagyok? – kérdezte bujkáló mosollyal.
-Nem így értettem, de te akár így is értheted. Az már a te dolgod. Nekem tetszik a szobád és kész!
-Szóval tetszik neked a szobám?
-Igen. Kérhetek valamit? – bólintott és én lehajtott fejjel folytattam. – Néha bejöhetek ide?
-Persze, főleg ha rendet is raksz. – válaszolta vigyorogva.
-Majd meglátjuk. – nevettem.
-Na, gyere, nézzük meg a te szobádat is. Lehet, hogy oda meg én szeretnék majd néha bemenni.- elindultunk a szobából a folyósóra.
Edward szobája mellett volt közvetlenül az én szobám. Itt is kinyitotta előttem az ajtót. Gyönyörű volt ez a szoba is, mint az összes többi. Annyira az én ízlésem volt. Biztos voltam benne, hogy Emmett keze van a dologban. Ezt a szobát is körbejártam, pont ugyanúgy, mint pár perccel azelőtt Edwardét.
-Én is bejöhetek néha ide? – szólalt meg hirtelen mögöttem Edward.
-Persze. Hol vannak a többiek? Szeretném megköszönni ezt nekik.
-Rosalie és Alice vásárolnak, Jasper és Emmett öt percen belül itt lesznek, Carlisle-nak sürgősen be kellett mennie a kórházba és Esme is vele tartott. nagyon elmerülhettél a szoba tanulmányozásában, ha nem hallottad, hogy Carlisle gondolatban üzent, Esme pedig ódákat zeng magában rólad.
-Köszönök mindent! – hálálkodtam, ő erre egy szívdöglesztő mosollyal válaszolt. Ennek eredményeként a pillangóim meg kétszereződtek. – Megyek, felhozom a cuccaimat.
-Persze. Hol vannak a többiek? Szeretném megköszönni ezt nekik.
-Rosalie és Alice vásárolnak, Jasper és Emmett öt percen belül itt lesznek, Carlisle-nak sürgősen be kellett mennie a kórházba és Esme is vele tartott. nagyon elmerülhettél a szoba tanulmányozásában, ha nem hallottad, hogy Carlisle gondolatban üzent, Esme pedig ódákat zeng magában rólad.
-Köszönök mindent! – hálálkodtam, ő erre egy szívdöglesztő mosollyal válaszolt. Ennek eredményeként a pillangóim meg kétszereződtek. – Megyek, felhozom a cuccaimat.
Emberi tempóban elindultam, de aztán felgyorsultam. A lépcső közepén jártam, amikor Edward elkapta a kezem, az érintésétől el kezdett forrni a bőröm és majdnem lezuhantam. De ő elkapott.
-Segítek!
Hamar behordtuk a csomagjaimat, kipakolni nem volt időnk, mert megjöttek Emmették – a vártnál korábban. Edward rögtön lerohant hozzájuk, én pedig utána.
-Edward, tartozol nekem valamivel. – harsogta nevetve Emmett.
-Ne aggódj! Megkapod, amire vágysz.
-Tegyük egy kicsit izgalmasabbá! Ha én nyerek, elviszed Bellát a Halloween-i bálra.
-Emmett, hagyj ki engem! – mondtam, de, mint ha ott sem lettem volna, úgy viselkedtek. csak remélni tudtam, hogy Edward nem fogadja el ezt, de csalódnom kellett.
-Legyen, de ha én nyerek, akkor randira hívod Jessica Stanley-t. Ha pedig döntetlen lesz, mindketten megcsináljuk a másik által kiszabott feladatokat.
-Ne aggódj! Megkapod, amire vágysz.
-Tegyük egy kicsit izgalmasabbá! Ha én nyerek, elviszed Bellát a Halloween-i bálra.
-Emmett, hagyj ki engem! – mondtam, de, mint ha ott sem lettem volna, úgy viselkedtek. csak remélni tudtam, hogy Edward nem fogadja el ezt, de csalódnom kellett.
-Legyen, de ha én nyerek, akkor randira hívod Jessica Stanley-t. Ha pedig döntetlen lesz, mindketten megcsináljuk a másik által kiszabott feladatokat.
A harc elkezdődött, de én nem nagyon figyeltem rájuk. nyugtalan voltam. Észre sem vettem, hogy Jasper mögém lépett, csak akkor jutott el a tudatomig, amikor megérintette a vállam és beszélni kezdett hozzám.
-Nyugi Bella. Szerintem Edward győz, de ha mégsem, akkor sem fogsz belehalni egy kis táncba, mert vámpír vagy. Emlékszel?
-Igen emlékszem. De én nem tudok táncolni. – a hangom egyre hisztérikusabb lett.
-Pedig muszáj lesz. Nézd csak! De ha az vigasztal Emmettnek Jessicával kell randiznia, ami felér egy kínzással, főleg, mert Rose irtó dühös lesz, de csak addig, amíg a mi kis Don Juanunk ki nem engeszteli.
-Gyerünk Edward! Ne légy gyáva. Most rögtön hívd el Bellát!
-Utána pedig irány a kis barátnődhöz. – mondta gúnyosan Edward és odajött hozzám. A szemeivel akart manipulálni, őszintén szólva majdnem össze is jött neki, de hála a remek önuralmamnak megúsztam. – Bella eljönnél velem a bálba?
-Még eldöntöm. De most Emm irány Jessicához.
-Igen emlékszem. De én nem tudok táncolni. – a hangom egyre hisztérikusabb lett.
-Pedig muszáj lesz. Nézd csak! De ha az vigasztal Emmettnek Jessicával kell randiznia, ami felér egy kínzással, főleg, mert Rose irtó dühös lesz, de csak addig, amíg a mi kis Don Juanunk ki nem engeszteli.
-Gyerünk Edward! Ne légy gyáva. Most rögtön hívd el Bellát!
-Utána pedig irány a kis barátnődhöz. – mondta gúnyosan Edward és odajött hozzám. A szemeivel akart manipulálni, őszintén szólva majdnem össze is jött neki, de hála a remek önuralmamnak megúsztam. – Bella eljönnél velem a bálba?
-Még eldöntöm. De most Emm irány Jessicához.
Kelletlenül bár, de elindult a kocsijához. Természetesen mind elkísértük. Jessica nagyon meglepődött, amikor a nagy grizzly medvével szembe találta magát, de attól még elfogadta Emm másnapi vacsora ajánlatát. A visszaúton végig „szegény” Emmett sopánkodását kellett hallgatnunk. A kastélyban – ahogy magamban neveztem a Cullen villát – már ott volt Alice és Rosalie. Gyorsan megköszöntem nekik, amit értem tettek és felmenekültem a szobámba. Nem volt kedvem végig hallgatni a vásárlásuk minden apró részletét. A szobámban kipakoltam a cuccaimat, de az nem nyugtatott le, ezért átmentem Edward szobájába. Ő nem volt ott, ezért pakolászni kezdtem. Fél óra pakolás után már egész nyugodt voltam. Találtam egy nyitott könyvet, elkezdtem olvasgatni. Nagyon belemerülhettem, mert észre se vettem, hogy Edward már a szobában áll. Valami neszt hallottam, mire felkaptam a fejem, és szembetaláltam magam Edwarddal, aki kényelmesen az ajtókeretnek dőlve állt és engem nézett.
Álomvilág-2.fejezet
Gondolatok
( Edward szemszöge)
Nagyon zavarban voltam, amikor kettesben maradtunk Bellával. Gondolom a drágalátos bátyám észrevehette rajtam, mert üzent nekem:
„ Nyugi Öcsi! Bella nem harap, csak ugat néha.”
Ketté tudtam volna harapni Emmett torkát. Már biztos voltam abban, hogy délután bunyó lesz. És most nem kegyelmezek neki, még akkor se ha Esme kéri.
Tényleg nem harapok, és nem is ugatok. – szólalt meg mellettem csilingelő hangján. – Sajnálom, hogy rád sózott. Tudja, hogy nem szeretek segítséget kérni, ezért csinálta.
Nem baj. Milyen óráid lesznek ebédig?
Matek, töri, spanyol.
Akkor oda is velem jössz.
Örültem, hogy vele lehetek, de nagyon dühös is voltam, mert nem tudtam áttörni a pajzsán. Két személyiségem küzdött egymás ellen. Talán skizofrén lettem? Nem tagadhattam le, hogy tetszett nekem ez a lány, és hogy vonzódtam hozzá. Gyönyörű, a barna haja remekül illik az arcához és a szemeihez is. 107 év alatt nem láttam ilyen gyönyörű embert se, de még vámpírt se. A szeme - hiába volt ugyanolyan, mint az enyém vagy a családom többi tagjáé- engem megbabonázott. De az aggasztott, hogy ő mit gondolhat rólam és, hogy Emmett mit mesélt rólam neki.
Nem bánod, majd ha hozzátok költözök? Emmett ezt találta, ki és ha nem megyek önszántamból, akkor ő, Jasper és Alice el fognak „rabolni”.
Nyugodtan.
Beértünk a terembe, ahol mindenki minket bámult, amíg az utolsó padhoz értünk. Bella csakúgy menekült a kíváncsi tekintetek elől. Ezen nevetni kezdtem.
Mi olyan vicces? – kérdezte, amíg leült mellém.
Semmi, de jobb, ha megszokod. Forks már csak ilyen. Két-három hónapig te leszel a téma és lehet, hogy tovább is. Ki tudja? Te viszont nem szeretsz a középpontban lenni.
A tanár belépett a terembe. nem állította ki Bellát az osztály elé, csak szimplán üdvözölte. Nagyon unalmas óra volt. Már mindent tudtam erről az anyagról.
„ Unalmas igaz?” – Bella hangját hallottam a fejemben. Meglepetésemben elejtettem a ceruzámat, amivel játszottam.
„ Igen, de te hogyan…”
„ Ha akarom, akkor ezt is meg tudom tenni. Gondoltam örülnél ennek és talán kevésbé látszana az arcodon az unalom.”
„ Már kezdett nagyon frusztráló lenni, hogy nem tudok olvasni benned. Más nyitott könyv nekem, de te!”
„Tényleg nem bánod, hogy hozzátok fogok költözni?”
„ Tényleg. Érezd otthon magad. Lesz egy szerető anyukád és egy mindenben támogató apukád, egy hiperaktív hugicád, egy makacs nővéred, egy „érzelmekben túlfűtött” bátyád, egy viccbugyor és persze én, aki elvileg mindent tudok, de nálad megbukott a mutatványom.”
„ Nagycsalád. Mindig is erről álmodtam. Én vagyok a világ legszerencsésebb embernek álcázott vámpírja.” – nagyon jó volt hallani a lelkesedését, de valaki gondolatai megzavartak.
„ Miss. Fortuna! Mindjárt téged fog kérdezni a tanár. Szeretne próbára tenni.” – két perc múlva a tanár már Bellát faggatta. Ő buzgón válaszolt minden kérdésére, ami meglepte szegény embert.
Az óra további részében továbbra is gondolatban társalogtunk. Kicsit fura volt, de tetszett is. A következő három órában is ugyanezt csináltuk, csak szünetekben beszéltünk hangosan, de akkor is csak az alibi miatt. Nagyon jó volt vele beszélgetni, még a legjelentéktelenebb dolgot is képes volt érdekesen elmondani. vajon ez lehetséges? Vagy csak én képzelem be? A menzára is együtt mentünk, amikor beléptünk a testvéreim már ott ültek a szokásos asztalunknál. Mi először beálltunk a sorba valami ételt és italt venni a látszat kedvéért, aztán leültünk a többiekhez. Alice és Rosalie már a holnap délutáni vásárlást tervezgették; Emmett és Jasper pedig, mint mindig fogadtak. Mi Bellával csendben ültünk egymás mellett és figyeltük a többieket. Még gondolatban sem társalogtunk, úgyhogy maradtak nekem a jelentéktelen emberi gondolatok. Hirtelen meghallottam egy rosszmájú gondolatot, amit sajnos Bella is meghallott:
„ Az új csaj máris Cullenékkel van és rámászott Edwardra is. Nem is értem mit eszik rajta Edward: nem szép és biztos nem is okos. Biztos olyan, mint egy polip, akit nem lehet lerázni.”
Bella felpattant mellőlem és kiviharzott az ebédlőből. A többiek értetlenül meredtek oda ahol eddig Bella ült és gondolatban kérdezgették, hogy mi is történt.
Jessica Stanley és a beteges gondolatai.
Edward menj utána. – utasított Jasper.
Elindultam megkeresni Bellát, hamar megtaláltam. Követtem a csábító illatát, az autója mellett ült a földön. Felhúzott térdein nyugtatta a kezét és a fejét. Hangtalanul leültem mellé és azon gondolkoztam, hogy megöleljem-e amikor Emmett ordítani kezdett velem gondolatban?
„ Öleld már át te idióta! Ennyire béna azért még te sem lehetsz! Mindent nekem kell megtanítanom neked a nőkről? És még rólad mondják, hogy mindenkiről tudsz mindent! Ennyi erővel hívathatnád, magad Mr. Mindenkiről Tudok Mindent Csak Arról Az Egy Személyről Nem, Akibe Belezúgtam vagy Mr. Tökéletes Udvarias Nagy Ő Csak Éppen Nem Értek A Nőkhöz.”
El kellett ismernem, hogy kivételesen igaza van a bátyámnak MINDENBEN. Tényleg belezúgtam Bellába. Átkaroltam Bellát és a fülébe suttogtam:
Ne foglalkozz az ilyen gondolatokkal, csak az olyanokéval, akik szeretnek. Na, gyere, menjünk, mert elkésünk földrajzról.
Köszönöm.
Felkeltünk és elindultunk a 24-es terembe ahol az óránk volt. Kivételesen Alice-nek is ugyanolyan órája volt, mint nekünk. Mire beértünk ó már ott várt minket-de főleg Bellát- egy angyali mosollyal az arcán.
Bella most mellém ülsz? – kérdezte tőle.
Persze, szívesen.
Tudod, mi nagyon jó barátnők leszünk. A szobádat is én rendezem be, hidd el nagyon fog tetszeni. – csacsogta Mrs. Borsószem.
Amikor belépett a tanár az egész osztály elcsöndesedett-még Alice is.
„ Kedvelem Alice-t. Olyan vidám és életre való. Én soha sem voltam ilyen.”
„ Én sem, de ő mindig ilyen.”
Alice észrevett, hogy beszélgetünk és beleordított a gondolatainkba:
„ Csodabogarak! Én is itt vagyok ám! Nekem is mondjatok el mindent!”
Bella és én hangosan felnevettünk, amit a tanár is észrevett.
Miss. Swan és Mr. Cullen! Megosztanák az osztállyal is, hogy mi ilyen vicces?
Semmi tanár úr. – feleltük egyszerre, de sajnos még mindig nevettünk.
A semmin nem szokás nevetni. Megkérem Önöket, hogy távozzanak a teremből. mások ide tanulni járnak nem pedig szórakozni, mint egyesek.
Bellával kisétáltunk a teremből, ezzel ott hagytuk a bosszankodó tanárt, a kárörvendő gondolatokat és a kuncogó Alice-t. A folyosón még mindig nevettünk. A parkolóba érve megálltunk egymással szembe.
Még csak pár órája járok ide, de már ki is dobtak egy óráról. Most mit csináljunk?
Hallgasd Alice gondolatait!
„ Edward, én elviszem a kocsidat. Te és Bella menjetek el Bellához a cuccaiért! Délután már Bellát is és a cuccait a villában akarom látni! Megértetted?”
Nagyon erélyes is tud lenni Alice. – mondta meglepődve.
Ha tudnád mennyire! – morogtam az orrom alatt, de ő természetesen meghallotta és újra nevetni kezdett.
Gondolom, akkor az én kocsimmal megyünk. – mondta miután kicsit megnyugodott. Bólintottam és az autója felé vettük az utunkat.
Nagyon zavarban voltam, amikor kettesben maradtunk Bellával. Gondolom a drágalátos bátyám észrevehette rajtam, mert üzent nekem:
„ Nyugi Öcsi! Bella nem harap, csak ugat néha.”
Ketté tudtam volna harapni Emmett torkát. Már biztos voltam abban, hogy délután bunyó lesz. És most nem kegyelmezek neki, még akkor se ha Esme kéri.
Tényleg nem harapok, és nem is ugatok. – szólalt meg mellettem csilingelő hangján. – Sajnálom, hogy rád sózott. Tudja, hogy nem szeretek segítséget kérni, ezért csinálta.
Nem baj. Milyen óráid lesznek ebédig?
Matek, töri, spanyol.
Akkor oda is velem jössz.
Örültem, hogy vele lehetek, de nagyon dühös is voltam, mert nem tudtam áttörni a pajzsán. Két személyiségem küzdött egymás ellen. Talán skizofrén lettem? Nem tagadhattam le, hogy tetszett nekem ez a lány, és hogy vonzódtam hozzá. Gyönyörű, a barna haja remekül illik az arcához és a szemeihez is. 107 év alatt nem láttam ilyen gyönyörű embert se, de még vámpírt se. A szeme - hiába volt ugyanolyan, mint az enyém vagy a családom többi tagjáé- engem megbabonázott. De az aggasztott, hogy ő mit gondolhat rólam és, hogy Emmett mit mesélt rólam neki.
Nem bánod, majd ha hozzátok költözök? Emmett ezt találta, ki és ha nem megyek önszántamból, akkor ő, Jasper és Alice el fognak „rabolni”.
Nyugodtan.
Beértünk a terembe, ahol mindenki minket bámult, amíg az utolsó padhoz értünk. Bella csakúgy menekült a kíváncsi tekintetek elől. Ezen nevetni kezdtem.
Mi olyan vicces? – kérdezte, amíg leült mellém.
Semmi, de jobb, ha megszokod. Forks már csak ilyen. Két-három hónapig te leszel a téma és lehet, hogy tovább is. Ki tudja? Te viszont nem szeretsz a középpontban lenni.
A tanár belépett a terembe. nem állította ki Bellát az osztály elé, csak szimplán üdvözölte. Nagyon unalmas óra volt. Már mindent tudtam erről az anyagról.
„ Unalmas igaz?” – Bella hangját hallottam a fejemben. Meglepetésemben elejtettem a ceruzámat, amivel játszottam.
„ Igen, de te hogyan…”
„ Ha akarom, akkor ezt is meg tudom tenni. Gondoltam örülnél ennek és talán kevésbé látszana az arcodon az unalom.”
„ Már kezdett nagyon frusztráló lenni, hogy nem tudok olvasni benned. Más nyitott könyv nekem, de te!”
„Tényleg nem bánod, hogy hozzátok fogok költözni?”
„ Tényleg. Érezd otthon magad. Lesz egy szerető anyukád és egy mindenben támogató apukád, egy hiperaktív hugicád, egy makacs nővéred, egy „érzelmekben túlfűtött” bátyád, egy viccbugyor és persze én, aki elvileg mindent tudok, de nálad megbukott a mutatványom.”
„ Nagycsalád. Mindig is erről álmodtam. Én vagyok a világ legszerencsésebb embernek álcázott vámpírja.” – nagyon jó volt hallani a lelkesedését, de valaki gondolatai megzavartak.
„ Miss. Fortuna! Mindjárt téged fog kérdezni a tanár. Szeretne próbára tenni.” – két perc múlva a tanár már Bellát faggatta. Ő buzgón válaszolt minden kérdésére, ami meglepte szegény embert.
Az óra további részében továbbra is gondolatban társalogtunk. Kicsit fura volt, de tetszett is. A következő három órában is ugyanezt csináltuk, csak szünetekben beszéltünk hangosan, de akkor is csak az alibi miatt. Nagyon jó volt vele beszélgetni, még a legjelentéktelenebb dolgot is képes volt érdekesen elmondani. vajon ez lehetséges? Vagy csak én képzelem be? A menzára is együtt mentünk, amikor beléptünk a testvéreim már ott ültek a szokásos asztalunknál. Mi először beálltunk a sorba valami ételt és italt venni a látszat kedvéért, aztán leültünk a többiekhez. Alice és Rosalie már a holnap délutáni vásárlást tervezgették; Emmett és Jasper pedig, mint mindig fogadtak. Mi Bellával csendben ültünk egymás mellett és figyeltük a többieket. Még gondolatban sem társalogtunk, úgyhogy maradtak nekem a jelentéktelen emberi gondolatok. Hirtelen meghallottam egy rosszmájú gondolatot, amit sajnos Bella is meghallott:
„ Az új csaj máris Cullenékkel van és rámászott Edwardra is. Nem is értem mit eszik rajta Edward: nem szép és biztos nem is okos. Biztos olyan, mint egy polip, akit nem lehet lerázni.”
Bella felpattant mellőlem és kiviharzott az ebédlőből. A többiek értetlenül meredtek oda ahol eddig Bella ült és gondolatban kérdezgették, hogy mi is történt.
Jessica Stanley és a beteges gondolatai.
Edward menj utána. – utasított Jasper.
Elindultam megkeresni Bellát, hamar megtaláltam. Követtem a csábító illatát, az autója mellett ült a földön. Felhúzott térdein nyugtatta a kezét és a fejét. Hangtalanul leültem mellé és azon gondolkoztam, hogy megöleljem-e amikor Emmett ordítani kezdett velem gondolatban?
„ Öleld már át te idióta! Ennyire béna azért még te sem lehetsz! Mindent nekem kell megtanítanom neked a nőkről? És még rólad mondják, hogy mindenkiről tudsz mindent! Ennyi erővel hívathatnád, magad Mr. Mindenkiről Tudok Mindent Csak Arról Az Egy Személyről Nem, Akibe Belezúgtam vagy Mr. Tökéletes Udvarias Nagy Ő Csak Éppen Nem Értek A Nőkhöz.”
El kellett ismernem, hogy kivételesen igaza van a bátyámnak MINDENBEN. Tényleg belezúgtam Bellába. Átkaroltam Bellát és a fülébe suttogtam:
Ne foglalkozz az ilyen gondolatokkal, csak az olyanokéval, akik szeretnek. Na, gyere, menjünk, mert elkésünk földrajzról.
Köszönöm.
Felkeltünk és elindultunk a 24-es terembe ahol az óránk volt. Kivételesen Alice-nek is ugyanolyan órája volt, mint nekünk. Mire beértünk ó már ott várt minket-de főleg Bellát- egy angyali mosollyal az arcán.
Bella most mellém ülsz? – kérdezte tőle.
Persze, szívesen.
Tudod, mi nagyon jó barátnők leszünk. A szobádat is én rendezem be, hidd el nagyon fog tetszeni. – csacsogta Mrs. Borsószem.
Amikor belépett a tanár az egész osztály elcsöndesedett-még Alice is.
„ Kedvelem Alice-t. Olyan vidám és életre való. Én soha sem voltam ilyen.”
„ Én sem, de ő mindig ilyen.”
Alice észrevett, hogy beszélgetünk és beleordított a gondolatainkba:
„ Csodabogarak! Én is itt vagyok ám! Nekem is mondjatok el mindent!”
Bella és én hangosan felnevettünk, amit a tanár is észrevett.
Miss. Swan és Mr. Cullen! Megosztanák az osztállyal is, hogy mi ilyen vicces?
Semmi tanár úr. – feleltük egyszerre, de sajnos még mindig nevettünk.
A semmin nem szokás nevetni. Megkérem Önöket, hogy távozzanak a teremből. mások ide tanulni járnak nem pedig szórakozni, mint egyesek.
Bellával kisétáltunk a teremből, ezzel ott hagytuk a bosszankodó tanárt, a kárörvendő gondolatokat és a kuncogó Alice-t. A folyosón még mindig nevettünk. A parkolóba érve megálltunk egymással szembe.
Még csak pár órája járok ide, de már ki is dobtak egy óráról. Most mit csináljunk?
Hallgasd Alice gondolatait!
„ Edward, én elviszem a kocsidat. Te és Bella menjetek el Bellához a cuccaiért! Délután már Bellát is és a cuccait a villában akarom látni! Megértetted?”
Nagyon erélyes is tud lenni Alice. – mondta meglepődve.
Ha tudnád mennyire! – morogtam az orrom alatt, de ő természetesen meghallotta és újra nevetni kezdett.
Gondolom, akkor az én kocsimmal megyünk. – mondta miután kicsit megnyugodott. Bólintottam és az autója felé vettük az utunkat.
Álomvilág-1.fejezet
Új ritmus szól
( Emmett szemszöge)
Ma is, mint mindig itt Forksban, borús az ég és mivel hétfő van, suliba kell mennünk. De ma nem unottan, hanem izgatottan indultam el Rose-sal. Kivételesen az ő kocsijával mentünk; mire a suli parkolójába értünk Jasper, Alice és Edward a Volvo-nál vártak minket. leparkoltunk melléjük és kiszálltunk az autóból.
Túl korán értünk be. Most több mint fél órát ácsoroghatunk itt. - nyafogot a szerelmem. Természetesen Edward kuncogni kezdett, mire válaszul Rosalie gyilkos pillantást küldött felé.
Ugyan Cica! Legalább addig is velem lehetsz, igaz nem, úgy ahogy szeretném, de egyelőre így is elleszünk valahogy.
Hirtelen megéreztem egy ismerős vámpír illatát. Ha nem tudnám, hogy a vámpírszaglás szinte tévedhetetlen, akkor azt hinném, hogy képzelődöm. Nagyon meglepődtem, de izgatottan vártam, hogy kiderüljön igazam van-e a szaghoz tartozó személy kilétéről.
Miért lepődtél meg? És miért vagy izgatott? – el is feledkeztem Jasper képességéről. Nem válaszoltam neki, hanem folytattam a töprengést.
Nem lehet. Hiszen ez mégiscsak Forks. Habár a körülmények ideálisak. Így már érthető, hogy miért nem „lát” Alice. A közelben van.
Azt hittem, hogy csak magamban mondtam ki ezeket, – bár akkor is már Edward tudta volna a gondolataimat – de a döbbent arcokat látva rá kellett döbbenem, hogy mindent fennhangon kimondtam.
Te tudod, hogy miért nem látom a jövőt és nem szóltál róla? – Alice dühtől izzó szemeivel találtam magam szemben.
Igen, tudom. Mindjárt ti is megtudjátok.
Amint kimondtam már láttam is azt a személyt, akire számítottam. A parkoló túlsó oldala felől igyekezett felénk. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor elbúcsúztunk. Hosszú barna haja volt, hófehér bőre, aranyszínű szeme. A táskájával bíbelődött, ezért nem vehetett észre. Hirtelen ötlettől vezérelve és a családom döbbent pillantásával kísérve elé futottam.
Szia! Rég láttalak! – csontropogtató ölelésbe zártam (hozzám képest) apró testét.
Jesszus! Emmett, halálra akarsz ijeszteni? – felvette a durcás kisgyerek pózt, de a szemeiben láttam, hogy örül nekem.
Ugye azzal tisztában vagy, hogy vámpír létednek köszönhetően halhatatlansággal rendelkezel? Gyere, szeretnék bemutatni neked pár embert.
Odamentünk a családomhoz, akik még mindig értetlenül meredtek rám. De Edwardon nem csak az értetlenséget véltem felfedezni, hanem csalódottságot, dühöt, aggodalmat, türelmetlenséget, kíváncsiságot és még valamit, amit nem ismertem fel. Jaspert ki fogom faggatni erről az ügyről. Halkan kuncogtam Edward reakcióján.
Srácok! Bemutatom Isabella Swant. Bella ők itt a családom.
Sziasztok! – köszönt szégyenlősen. – Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Igazából már szinte mindent tudok rólatok, de jó tudni, hogy nem csak fantomok vagytok, akik Em élénk fantáziájában éltek.
Mindannyian nevettünk. Nagyon örültem, hogy végre újra láthatom. Már több mint 50 éve, amióta elváltunk, erre a pillanatra várok. Még Rose se majrézik, pedig már felkészültem rá. Alice-nek nagyon tetszhetett Bella, mert már nem idegeskedett a képessége miatt. Jazz pedig Jazz: elemzi szegény lány érzéseit és utána eldönti, hogy kedveli-e.
Honnan ismered Emmettet? – kérdezte még mindig nevetve a többszöri feleségem.
Emlékeztek még arra, amikor megtámadtam azokat a turistákat és utána elmentem? - bólintottak. – Akkor még nem tudtam merre menjek, ezért csak bolyongtam. Tennessee-ben kötöttem ki, ott az egyik vadászatom során futottam össze Bellával. Elmeséltem neki, hogy mi történt, ő befogadott a házába, ahol a húgával éltek. Egyből beíratott a helyi suliba. Az első pillanattól kezdve az emberek közelében kellett lennem. Azt mondta „így könnyebben visszatérsz”. És igaza lett. Egy évig voltam velük.
Az alatt az egy év alatt rengeteget mesélt rólatok, ezért amilyen gyorsan csak tudtam visszaküldtem hozzátok. Rettenetesen hiányoztatok neki.
Innen már ismeritek a történet folytatását.
Köszönjük, hogy visszatérítetted a helyes útra. – mondta Rose és olyant tett, amit csak kevésszer: odament Bellához és megölelte.
Tényleg, hol van Delinda? – kérdeztem rá, amikor észrevettem, hogy nincs vele a húga.
Ő megtalálta a társát; most valahol London környékén vannak.
Mi a képességed? – kíváncsiskodott Jasper.
Egyfajta pajzsom van, ami meg véd. természetesen nem minden képességtől, csak a fizikaiaktól.
Ezért nem látod a jövőt Alice, Bella blokkolja. Edward, te pedig ezért nem hallod a gondolatait. Végre van valaki, aki leteper sakkban… - és lehet, hogy másban is! – gondolatban fejeztem be a mondatot, mert féltem Bella reakciójától. De sajnos elfelejtkeztem valamiről.
Emmett, te mindig csak arra tudsz gondolni? Délután elintézzük. – morgott Edward.
Állok elé!
Teljesen egyetértek Edwarddal. Mindig is perverz fantáziád volt, de amióta nem láttalak egyre nagyobb lett. Mondtam már, hogy engem hagyj ki az ilyen dolgaidból. És tőlem is kapsz még. – sziszegte Bella.
Opsz. Erről elfelejtkeztem. Te is hallottad, igaz?
Ezt hogy értetted? – kérdezte döbbenten Ed.
Bella azt a részt kifelejtette, hogy mások képességét is át tudja venni. Ezért Mr. Mindenki Gondolatát Ismerem, De Ők Az Enyémet Nem kezdheted félteni a gondolataidat, mert a hölgy túlságosan kíváncsi természettel rendelkezik.
Most már mennünk kellene, mert öt perc múlva becsöngetnek és nekem még meg kell találnom a biológia termet.
Mr. Gondolatolvasó majd segít neked. Neki is biológiája lesz. A menzán pedig találkozunk.
Elindultunk a suli bejárata felé. Ott elváltunk. Edwardon látszott, hogy nagyon zavarban van, amiért kettesben maradt Bellával, ezért üzentem neki:
„ Nyugi, Öcsi! Bella nem harap, csak ugat néha.”
Kedvelem Bellát. – mondta Rose, amikor már kettesben voltunk.
Ennek örülök. Ezek szerint nem bánnád, ha hozzánk költözne? Nem szeretném, hogy magányos legyen és biztos vagyok benne, hogy egy lepukkant motelben lakik most. El se hinnéd, mennyi pénze van, de ő mindig azt mondja, hogy utálja a fényűzést.
Persze, hogy nem bánom, sőt! Alice-szel elvisszük majd vásárolni. nagyon jó lesz!
Ma is, mint mindig itt Forksban, borús az ég és mivel hétfő van, suliba kell mennünk. De ma nem unottan, hanem izgatottan indultam el Rose-sal. Kivételesen az ő kocsijával mentünk; mire a suli parkolójába értünk Jasper, Alice és Edward a Volvo-nál vártak minket. leparkoltunk melléjük és kiszálltunk az autóból.
Túl korán értünk be. Most több mint fél órát ácsoroghatunk itt. - nyafogot a szerelmem. Természetesen Edward kuncogni kezdett, mire válaszul Rosalie gyilkos pillantást küldött felé.
Ugyan Cica! Legalább addig is velem lehetsz, igaz nem, úgy ahogy szeretném, de egyelőre így is elleszünk valahogy.
Hirtelen megéreztem egy ismerős vámpír illatát. Ha nem tudnám, hogy a vámpírszaglás szinte tévedhetetlen, akkor azt hinném, hogy képzelődöm. Nagyon meglepődtem, de izgatottan vártam, hogy kiderüljön igazam van-e a szaghoz tartozó személy kilétéről.
Miért lepődtél meg? És miért vagy izgatott? – el is feledkeztem Jasper képességéről. Nem válaszoltam neki, hanem folytattam a töprengést.
Nem lehet. Hiszen ez mégiscsak Forks. Habár a körülmények ideálisak. Így már érthető, hogy miért nem „lát” Alice. A közelben van.
Azt hittem, hogy csak magamban mondtam ki ezeket, – bár akkor is már Edward tudta volna a gondolataimat – de a döbbent arcokat látva rá kellett döbbenem, hogy mindent fennhangon kimondtam.
Te tudod, hogy miért nem látom a jövőt és nem szóltál róla? – Alice dühtől izzó szemeivel találtam magam szemben.
Igen, tudom. Mindjárt ti is megtudjátok.
Amint kimondtam már láttam is azt a személyt, akire számítottam. A parkoló túlsó oldala felől igyekezett felénk. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor elbúcsúztunk. Hosszú barna haja volt, hófehér bőre, aranyszínű szeme. A táskájával bíbelődött, ezért nem vehetett észre. Hirtelen ötlettől vezérelve és a családom döbbent pillantásával kísérve elé futottam.
Szia! Rég láttalak! – csontropogtató ölelésbe zártam (hozzám képest) apró testét.
Jesszus! Emmett, halálra akarsz ijeszteni? – felvette a durcás kisgyerek pózt, de a szemeiben láttam, hogy örül nekem.
Ugye azzal tisztában vagy, hogy vámpír létednek köszönhetően halhatatlansággal rendelkezel? Gyere, szeretnék bemutatni neked pár embert.
Odamentünk a családomhoz, akik még mindig értetlenül meredtek rám. De Edwardon nem csak az értetlenséget véltem felfedezni, hanem csalódottságot, dühöt, aggodalmat, türelmetlenséget, kíváncsiságot és még valamit, amit nem ismertem fel. Jaspert ki fogom faggatni erről az ügyről. Halkan kuncogtam Edward reakcióján.
Srácok! Bemutatom Isabella Swant. Bella ők itt a családom.
Sziasztok! – köszönt szégyenlősen. – Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Igazából már szinte mindent tudok rólatok, de jó tudni, hogy nem csak fantomok vagytok, akik Em élénk fantáziájában éltek.
Mindannyian nevettünk. Nagyon örültem, hogy végre újra láthatom. Már több mint 50 éve, amióta elváltunk, erre a pillanatra várok. Még Rose se majrézik, pedig már felkészültem rá. Alice-nek nagyon tetszhetett Bella, mert már nem idegeskedett a képessége miatt. Jazz pedig Jazz: elemzi szegény lány érzéseit és utána eldönti, hogy kedveli-e.
Honnan ismered Emmettet? – kérdezte még mindig nevetve a többszöri feleségem.
Emlékeztek még arra, amikor megtámadtam azokat a turistákat és utána elmentem? - bólintottak. – Akkor még nem tudtam merre menjek, ezért csak bolyongtam. Tennessee-ben kötöttem ki, ott az egyik vadászatom során futottam össze Bellával. Elmeséltem neki, hogy mi történt, ő befogadott a házába, ahol a húgával éltek. Egyből beíratott a helyi suliba. Az első pillanattól kezdve az emberek közelében kellett lennem. Azt mondta „így könnyebben visszatérsz”. És igaza lett. Egy évig voltam velük.
Az alatt az egy év alatt rengeteget mesélt rólatok, ezért amilyen gyorsan csak tudtam visszaküldtem hozzátok. Rettenetesen hiányoztatok neki.
Innen már ismeritek a történet folytatását.
Köszönjük, hogy visszatérítetted a helyes útra. – mondta Rose és olyant tett, amit csak kevésszer: odament Bellához és megölelte.
Tényleg, hol van Delinda? – kérdeztem rá, amikor észrevettem, hogy nincs vele a húga.
Ő megtalálta a társát; most valahol London környékén vannak.
Mi a képességed? – kíváncsiskodott Jasper.
Egyfajta pajzsom van, ami meg véd. természetesen nem minden képességtől, csak a fizikaiaktól.
Ezért nem látod a jövőt Alice, Bella blokkolja. Edward, te pedig ezért nem hallod a gondolatait. Végre van valaki, aki leteper sakkban… - és lehet, hogy másban is! – gondolatban fejeztem be a mondatot, mert féltem Bella reakciójától. De sajnos elfelejtkeztem valamiről.
Emmett, te mindig csak arra tudsz gondolni? Délután elintézzük. – morgott Edward.
Állok elé!
Teljesen egyetértek Edwarddal. Mindig is perverz fantáziád volt, de amióta nem láttalak egyre nagyobb lett. Mondtam már, hogy engem hagyj ki az ilyen dolgaidból. És tőlem is kapsz még. – sziszegte Bella.
Opsz. Erről elfelejtkeztem. Te is hallottad, igaz?
Ezt hogy értetted? – kérdezte döbbenten Ed.
Bella azt a részt kifelejtette, hogy mások képességét is át tudja venni. Ezért Mr. Mindenki Gondolatát Ismerem, De Ők Az Enyémet Nem kezdheted félteni a gondolataidat, mert a hölgy túlságosan kíváncsi természettel rendelkezik.
Most már mennünk kellene, mert öt perc múlva becsöngetnek és nekem még meg kell találnom a biológia termet.
Mr. Gondolatolvasó majd segít neked. Neki is biológiája lesz. A menzán pedig találkozunk.
Elindultunk a suli bejárata felé. Ott elváltunk. Edwardon látszott, hogy nagyon zavarban van, amiért kettesben maradt Bellával, ezért üzentem neki:
„ Nyugi, Öcsi! Bella nem harap, csak ugat néha.”
Kedvelem Bellát. – mondta Rose, amikor már kettesben voltunk.
Ennek örülök. Ezek szerint nem bánnád, ha hozzánk költözne? Nem szeretném, hogy magányos legyen és biztos vagyok benne, hogy egy lepukkant motelben lakik most. El se hinnéd, mennyi pénze van, de ő mindig azt mondja, hogy utálja a fényűzést.
Persze, hogy nem bánom, sőt! Alice-szel elvisszük majd vásárolni. nagyon jó lesz!
Álomvilág
Hali na szóval mint tudjátok nem csak írni de olvasni is szeretek. De sajna van olyan hogy félbehagyott törit találok...Most is találtam egy ilyet Egy bizonyos Adashi sajna abbahagyta az írást pedig nagyon joo volt!!! Mivel én már 1 éve (nem túlzok tényleg 1 éve) várom a fojtatást eldöntöttem hogy továbbírom. Ha az eredeti író látja hogy fojtattam a történetét és nem tetszik neki ÍRJON NEKEM és RÖGTÖN leszedem!!!!! Mégegyszer megemlítem hogy a töri kitalálója Adashi, én csak fojtatom!!!!Na a törit én a 7. fejezettől fogom írni.Aki látni szeretné hogy hol találtam a törit nézzen be ide: http://www.bellablog.gportal.hu/gindex.php?pg=31523189 .
2010. május 6., csütörtök
Egy kis elemzés...
Szasztok! Na ide figyu! A barátnőim mondták hogy kéne csinálnom a szereplőimről egy kis ismertetőt.
Dante: Átváltoztatták: kr.e. 275
(Rómában volt gladiátor)
A múltja: Egy bukott Volturi akinek Aro megkegyelmezett.
Tesója: Felix Volturi
Képesség: Átlát a tárgyakon.
Jellem: Egy színtiszta Emmett klón.Csak még Em-nél is rosszabb...
(Bele van zúgva Bellába)
Lucas: Átváltoztatták: 1918 (csak megjegyzem hogy Luc és Edward találkoztak abban a bizonyos kórházban de Eddy nem emlékszik Luc-ra, de Luc emlékszik Eddy fiúra...)
A múltja: Titok. Luc múltjának még nagy szerepe lesz a töriben ezért nem mondom el...
Tesója:Meghalt spanyol náthában.
Képesség: Irányítja a négy elemet.
Jellem: Olyasmi mint Carlisle.
(Bele van zúgva Bellába)
Nikolai( az orosz :D ): Átváltoztatták: 1984
A múltja: Tanya az ex barátnője...
Tesója: Elezar Denali.
Képesség: Feltudja venni a tárgyak vagy élőlények formáját.
Jellem: Olyan izé nem is tudom. Talán picit perverz...
(Bele van zúgva Bellába)
Na egyenlőre ennyi.
pux:
mikiegér al. Dark Angel
Dante: Átváltoztatták: kr.e. 275
(Rómában volt gladiátor)
A múltja: Egy bukott Volturi akinek Aro megkegyelmezett.
Tesója: Felix Volturi
Képesség: Átlát a tárgyakon.
Jellem: Egy színtiszta Emmett klón.Csak még Em-nél is rosszabb...
(Bele van zúgva Bellába)
Lucas: Átváltoztatták: 1918 (csak megjegyzem hogy Luc és Edward találkoztak abban a bizonyos kórházban de Eddy nem emlékszik Luc-ra, de Luc emlékszik Eddy fiúra...)
A múltja: Titok. Luc múltjának még nagy szerepe lesz a töriben ezért nem mondom el...
Tesója:Meghalt spanyol náthában.
Képesség: Irányítja a négy elemet.
Jellem: Olyasmi mint Carlisle.
(Bele van zúgva Bellába)
Nikolai( az orosz :D ): Átváltoztatták: 1984
A múltja: Tanya az ex barátnője...
Tesója: Elezar Denali.
Képesség: Feltudja venni a tárgyak vagy élőlények formáját.
Jellem: Olyan izé nem is tudom. Talán picit perverz...
(Bele van zúgva Bellába)
Na egyenlőre ennyi.
pux:
mikiegér al. Dark Angel
Áhh ez már fáj!!
A buszra felszáll egy vámpír, és húz maga után egy koporsót. Az emberek tátott szájjal nézik, mire megszólal a vámpír:- Mi van? Nem láttak még ételhordót?
***
- Anya, anya! Az iskolában vámpírnak neveztek minket!- Csönd legyen kisfiam! Inkább edd a levest, mielőtt megalvad.
***
- Mi a külömbség egy ügyvéd és egy vámpír között?
- Az egyik egy vérszívó vadállat, a másik pedig denevérré tud változni.
***
- Hogy hívják a világ legmagasabb épületét, amit vámpírok laknak?- ???- Vampire State Building.
***
- Mit iszik a vámpír, ha ideges?- ???
- Csigavért!
***
- Ki az abszolút vérszegény?
- Az, akivel a light vámpírkaját reklámozzák!
***
- Hogy hívják másképpen a vámpírok adminisztrátorát?
- ???
- Vérelszámoló.
***
Nem szeretem a konkurenciát!!
- Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot.
***
A vámpír találkozik egy barátjával és azt mondja:
- Hallom az orvosod szigorú diétára fogott.
- Igen... ezentúl csak vérnarancsot ehetek.
***
A vámpír megy a sivatagba meglát egy csontvázat és felkiált:
- Jé, ropi!
***
-Hogyan ismerkedik a vámpír az interneten?
-???
-Szép kislány , mi a vér csoportod?
***
Mit mond a vámpír amikor megöl egy embert?
-Ezt megszívtam!
***
Hogy hívják a vegetáriánus vámpírt?
-De Ne Vért!
***
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
