Voterrai élet - 1.fejezet

Itt a friss remélem hogy tetszik!
Kérek komikat!!A fejezetet az én Ráhym készítette én pedig megtoldottam kiegészítettem.
A 2. vagy 3. fejezetet lehet hogy én írom, még nem tudom hogy mejiket.

puszy:mikiegér

ui.: Picit rövid lett de a kövi szerintem hosszabb lessz.

1…2…3 UGRÁS gyerünk, Bella ugorj! És a mélybe vetettem magam…
Mintha csak szárnyalnék, imádom ezt az érzést, de valami elnyomja valami… valami fullasztó Ó b*szus rájöttem a víz a tüdőmbe. FRANCBA!!!
Nem kapok levegőt, nem hiszem el hogy erre fent nem gondoltam. Merre van a fel vagy a le? Most felfelé úszok? Áhh igen ez az végre kapok levegőt kint vagyok a víz alol.Huuhh már csakaz akérdés hogy jutok ki innen?
Jól látom vagy csakképzelődök? Itt egy vörös folt és egy arc. Ez az arc ismerős de nem látom tisztán, a víz marja a szemem.


***

- Nyugalom kislány mindjárt elmúlik. - szólalt meg egy ismeretlen hang.
- Ki vagy? És mért kínzol?- akartam mondani, de a fájdalom, ami a mellkasomból nyilallt végig a testemen nem engedte.
- Psszt tényleg csak egy pillanat.
Még 1 pillanat?! Megőrült ez? Ez az égető fájdalom 1 pillanat alatt megöl, vagy akár már meg is ölt. Ez a mennyország?
***
- Bella hallasz?- jött egyre közelebbről a hang, és abban a pillanatban kinyitottam a szemem.
Egy sziklán fekszem, azt hiszem, és… nem biztos nem. Ő????
- Victoria?- kérdeztem bizonytalan hangon.
- Igen. Jól vagy?Miért akartál leugrani??
- Igen azt hiszem bár kicsit furán érzem magam. Ja semmi különös… Csak Edward elhagyott az életem romokban hever…az apám halott…Jacob bevésődött. De mit keresek itt, veled? Meg akarsz ölni?
- Te komolyan nem jöttél rá?
- Mire?
- Hát szerinted mivolt az az égető fájdalom?
- Vámpír vagyok?
- Úgy úgy.
- Tényleg? Ki változtatott át? És miért? De hova tűnt?- dőltek belőlem a kérdések.
- Igen tényleg, és én voltam, azért mert Edwardnak nagyobb kín lesz, ha lát téged vámpírként és mégsem kaphat meg, és nem tűntem sehova. - válaszolt egy önelégült mosoly keretében.
- Elmegyek!
- Hova?- kérdezte meglepetten ugyan akkor szórakozottan.
- Vadászni.
- Mire?
- Hát állatokra.
- Dehogy vadászol állatokra!
- De hát miért nem vadászhatok állatokra??
- Mert téged el akarlak, majd vinni egy olyan helyre ahova nem mehetsz be aranybarna szemekkel.
- Joo oké.
- Ohh az első vadászat, de aranyos. Na, akkor induljunk.
- Mi? Induljunk? Egyedül megyek!- erre a mondatra embertelenül elkezdett röhögni.
- Egyedül az első vadászatra? Biztos vagy te benne?
- Teljesen.
- Mi van, ha elkap a hév? Felfedheted a kilétünket. Újszülött vagy nem tudsz parancsolni magadnak!- mennyire igaza van. Most is alig bírok uralkodni magamon, hogy nem fussak el és ugorjak rá egy emberre.
- Oké mehetünk. – felálltam és azzal a mozdulattal befutottam az erdőbe, Victoria pedig jött utánam.